Nagy Imre - Szabó Tamás: A Képzőművészeti Gyűjtemény - Kiállításvezető a Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításához (Szeged, 2007)

Erdélyi Mihály

tott „Lovagló férfi” című olajfestménye. 1908 őszén hetven képével mutatkozik be Szegeden. Annak érdekében, hogy ismét Párizsba utazhasson, 1910- ben festőiskolát nyit szülővárosában. 1911-ben jut el ismét Párizsba, s ugyanebben az évben Münchenben, az Alte Pinakothekben felfedezi Nemes Marcell El Greco- gyűjteményét, mely rendkívüli hatást gyakorol rá. Az új értékek keresésében El Greco, Cézanne és Hans von Marées szentháromságát jelöli meg követhető példának. 1913-ban ismét elnyer egy ösztöndíjat, melyből Párizsba, valamint Olaszországba látogat. Az első világháború Olaszországban éri, ahonnan a többi internálttal együtt csak 1918- ban térhet haza. A baloldali elkötelezettségű művész a Tanácsköztársaság alatt a frontvonalakon átjutva próbált agitálni a francia katonák között, de az ellenforradalmár tisztek elfogják és kivégzik.

„Lovagló férfi” című alkotása a 2006-ban a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett „Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914” című összegző kiállítás egyik nagy felfedezése.

A két világháború közötti időszakra esik az önállóbb érvényű művészet kialakulása. Az itt dolgozó alkotók figyelemmel követik az európai eredményeket, s tudatában vannak a hazai művészet progresszív törekvéseinek is. Többek között ennek is köszönhető, hogy a művészek felfedezik a városi élet sajátságos szépségeit, s megjelennek a szimbolikus kifejezési eszközök, a művekben pedig elvont, intellektuális tartalmak testesülnek meg.

Erdélyi Mihály: Velence Elsősorban Erdélyi Mihály, Dorogi Imre, Dinnyés Ferenc és Vinkler László nevét kell ebben az összefüggésben felemlítenünk. Ok azok az alkotók, akik a maguk módján utat törnek a korszerűbb kifejezési eszközöknek, s mintegy előkészítik a városban az avantgárd művészet térhódítását.

Erdélyi Mihály (1894-1972) festő a Képző- művészeti Főiskolán 1920 és 1923 között Révész Imre tanítványa. 1923 és 1926 között a Firenzei és a Palermói Akadémiát látogatja. Kalandos életű, optimista szemléletű művészegyéniség. Tizennyolc éves fejjel beáll matróznak, s majd, az egész világot bejárja. Úti élményei inspirálják a festésre. Szegeden csak 1934-ben telepszik le, előzőleg Olaszországban, Münchenben, Berlinben, Párizsban, Svájcban él és dolgozik. Ezen időszakban is számos kiállítást rendez. Festészetében kezdettől fogva kiemelt szerepet kapnak az epikus és kolorisztikus elemek. Hatással van rá a Fauve-ok eleven színhasználata, valamint a német expresszionisták szemléletmódja. Ezen a művészeti alapon hozza létre sajátos formanyelvét, amelyben a telített, mozgalmas figurális komponálás éppen úgy megjelenik, mint a játékos, komikus szemlélet. 1967-ben megkapja a Szegedi Nyári Tárlat díját, 1969-ben pedig Szeged város festészeti díját.

„Velence” című olajfestménye a maga derűs színvilágával és oldott ecsetkezelésével a mediterrán atmoszféra visszaadását párosítja saját művészi látásmódjának játékos aspektusával. A látott építészeti formák és figurális elemek ábrázolásában a naiv művészet látens hatásával is számolnunk kell. A festmény különös hangulatát csak erősíti az

Kukovetz Nana: Lovagló férfi