Katkóné Bagi Éva: Így öltözködött a "szögedi nemzet" : A szabóipar dicsérete (Szeged, 2007)

Parasztpolgárok, iparosok a 20. század fordulóján

1. Házaspár, 1880 körül. Td.81.90.1. A fiatalasszony vállkendőt, alatta taft testhezállót, fodros szélű, atlaszselyemből készült, kerekített aljú kötőt és talpig érő, fodros aljú taft selyemszoknvát visel. A csípőbőséget alsószoknyák segítségével teszi terebélyessé, ami a neorokokó divathoz való ragaszkodás jele. Haja simán hátrafésült, copfban összefogott. Párja bélelt, téliesített, plüss galléros, széles hajtókás, kétsoros, három gombos felöltőt, pitykegombos lajbit, magyarnadrágot és csizmát visel. 2. Makói pár esküvői képe, 1882. Td.99.3.1. A fiatal pár Szegeden örökíttette meg magát, de ruhadarabjaik számos pontban eltérnek a szegediek viseletétől. A fiatalasszony raffolt, fodros aljú, darázsfészkes díszítésű szoknyája arisztokratikus eredetre utal, ami disszonáns hatást kelt a többi öltözetdarabbal. A vállkendő is sajátosan rögzített a mentekötő formájú horgolt pánttal. Kezében az apró, színezett csokor talán esküvői alkalmat jelez. A vőlegény magasan záródó, kétsoros, szűk és rövid gyapjúszövet ujjast, magyarnadrágot, keményszárú csizmát és keskeny karimás kalapot visel. 3. Révész János és Bakacsi Anna, 1883. Td.81.83.1. 9