Gaskó Béla - Varga András: Csak egy földünk van (Szeged, 2007)
Gaskó Béla: Néhány gondolat környezetünk védelméről
NÉHÁNY GONDOLAT KÖRNYEZETÜNK VÉDELMÉRŐL ■Q Bevezető állandó kiállításunkhoz „Mostantól kezdve létfontosságú feladat, hogy mindenki, aki megváltoztatni, kivágni, csatornázni, permetezni vagy beültetni szándékozik a vidék bármely darabkáját vagy sarkát, előbb három kérdést tegyen fel magának: milyen állatok és növények élnek ott, milyen szépséget vagy érdeket veszélyeztethet a változás, s milyen további veszéllyel növeli majd az életközösségek egyensúlyának egyre fokozódó bizonytalanságát. ” (Charles Elton 1963.) „Amíg, - igen helyesen - műveletlennek bélyegzik, aki nem ismeri József Attila költészetét, vagy Beethowen zenéjét, elsiklanak a legközönségesebb erdei fák vagy rovarok ismeretének hiánya felett. Pedig ezek a lények az embert is befogadó természet integráns részei. ” (Agócsy Pál 1981.) Levolock angol vegyész szerint a Föld olyan mértékű önszabályozó képességgel bír, hogy egyetlen globális méretű élőlénynek tekinthető. Ezt az elméleti lényt a görög mitológia istennőjéről, Gaiáról (Földanya) nevezték el. Űrhajósok megfigyeléseiből tudjuk: Naprendszerünk élettelen bolygói színükben is különböznek az élő „kék bolygótól”. A bioszféra (az élet színhelye) Földünk felszínén vékony, filmszerű réteget alkot, amely meglehetősen sérülékeny. A Föld belseje felé haladva a nagy nyomás és a magas hőmérséklet, a Föld felszínétől távolodva a hideg és ritkuló légkör teszi lehetetlenné az életet. Bolygónk felszínétől 30 km távolságban már semmilyen élőlényt sem találunk. Az élet fennmaradását természetes visszacsatolási mechanizmusok segítségével globális méretű létfenntartó rendszerek biztosítják. A bioszféra részei (hidroszféra - vízburok, litoszféra - szilárd burok, sztratoszféra - levegőburok) közötti hidat az elemek geokémiai mozgása biztosítja. Körforgalmuk meghatározott sebességű. Ha ez a körforgalom valahol tartósan gátolt, helyi (regionális), vagy a bolygónk egészére kiterjedő (globális) zavarok keletkeznek. A Földet borító növényállomány szerepe mindenképp meghatározó, mert csak a növények képesek a fotoszintézis révén a napfény energiáját kémiai energiává átalakítani. A keletkezett biomassza a továbbiakban a táplálkozási láncok alapját képezi. A fotoszintézis „mellékterméke” az oxigén. Talán kevéssé ismert, de oxigénszükségletünk 70%-át az óceánok felszíni rétegeiben élő algák termelik. Újabban egyre több riasztó hírt hallani élő- és élettelen környezetünk állapotáról. Nem véletlen, hogy világszerte sorra alakulnak olyan pártok és civil szervezetek, amelyek környezetvédőknek vallják magukat. Bár az élhető környezet alapvető emberi jog, ezt a gyakorlatban elég nehéz érvényesíteni. Sajnos a jó cél csak a mesékben valósul meg csodák segítségével, rajtunk kizárólag az átgondolt cselekvés segíthet. A jelenlegi nemzedéknek kell meghoznia mindazokat a népszerűtlen döntéseket, melyeket az előző generáció, különféle okokra hivatkozva, nem tett meg. Számba kell venni lehetőségeinket, fenntartható határok között kell tartani a fejlődés bővülését, és régóta halogatott beruházásokra kell valahonnan anyagi fedezetet találni. A környezet védelemének problémái mindig a termelés helyszínén dőlnek el, így meghatározó tényező az adott társadalmi-gazdasági formáció teherviselő képessége. A gyengébben fejlett országok lehetőségei ilyen szempontból is behatá-
