Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Szeged, 1956

RENDÜLETLENÜL. SZEGED, 1956 Az Újszegedi Kendergyárban Ez a nap is úgy kezdődött, mint általában a többi. Bun Imre, amikor kihúzta a vasrudat a sín csavarfuratából, alig hallhatóan felsírt a látszólag halott acéldarab. A bensőnk, az éber lelkünk azonnal jelzést adott. Remegés futott át a testemen. A következő pillanatban élesen csattant a vasrúd a nyitott gangon felfüggesztett vasúti síndarabon. Ez már az agyvelőig hasított. Ébresztő! Gyors öltözködés: védőruha, gumicsizma, kötény. Furcsa látvány voltunk így, de mi már megszoktuk egymás látását. Mindenki tudta a napi beosztását, feladatát. Ki lesz a brigádból csillés, ki meg gödrös, stb. Itt nem volt semmi nagy változás, újdonság, szenzáció, amiről beszélhettünk volna. De nem is nagyon lehetett, mert ezt a munka ritmusa és a dinamikája nem tette lehetővé. Ezt a nagy hatalmas telepet kerítések védték. Itt rádió nem volt, híreket nem hallottam, újságot nem olvastam - de mások sem. Az a zaj - zörej, amire akkor reggel a kivonulásunk előtt mindenki felfigyelt, erősen szokatlan volt! Lehetett ez a Magyar Néphadsereg gyakorló vonulgatása is egyik helyről a másikig. Vagy mezőgazdasági géppark mozgása is. — De inkább harckocsik lánctalpainak nyikorgása! Ezt azért jobban ismertem már testközelből is. Ebbe a találgatásba szólt bele a már említett munkatársunk, Borbély János, aki akkor érkezett meg motorkerékpárjával Algyőről. - Hát ti nem tudjátok, hogy Pesten kitört a forradalom? O tudhatta, mert otthon volt, s neki - mint később elmondta — rádiója is van.Mintha villámcsapás ért volna. Félelmetes, borzongató érzés fogott el. Melegség érzése a fejem tetejétől a gumicsizmás lábujjaimig. Mintha egy lángoszlop, — de nem, nem láttam én ilyet -, de egy erősugár, ami elborít, azt éreztem. Hirtelen megértettem, megvilágosodni látszott valami! A szívem környékén éreztem egy végtelen szeretet érzést. Azután az elmémben, de az mást mondott. Itt van - a Tiéd és te az Övé vagy. Ezt akartad, erre vártál! 11