Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Melléklet - Herke István levele

MELLÉKLET Felhívás Keresem azokat a bajtársakat, volt szegedi tanulókat, ifjú munkásokat, akik 1956. október 23-án, a késő esd órákban az Újszegedi híd, Szeged felőli hídfőben, részt vettek a szovjet harckocsik megállításában. Szemtanúk, vagy bármilyen ide vonatkozó információval rendelkezők jelentkezését várom. Dunakeszi, 2000. 01. 31. Molnár János Herke István levele Kedves Molnár János! Sokáig gondolkodtam, hogy a febr. 4-i Dél-Magyarországban megjelent cikkre reagáljak-e; végül is az írás mellett döntöttem. Erre két okom is van. Az egyik: Én magam is algyői voltam, jelenleg Szegeden élek, de algyőinek vallottam magam mindig. Két társadat is ismertem, Kecskeméti Miska négy házzal lakott tőlünk, a Belovai Lacit meg sokszor „lekásáztam" - tekintettel arra, hogy

7 jó kapcsolat volt közöttünk. Én Herke Pista vagyok, a kocsmáros középső fia (Szépasszony). A bátyóst inkább ismerhetted, mert az „alvégbe" udvarolt Grubics Magdinak hosszú ideig - ő volt a János, sajnos ő is meghalt. Sajnos Rád nem emlékszem. A másik okom, hogy írok az, hogy

7 én is ott voltam a hídnál, de nemcsak ott. A kérdéses időben én harmadikos gimnazista voltam a Radnótiban. A legfelső emeleten, a híd felőli szárnyon volt az osztálytermünk. Onnan lehetett hallani később is a harckocsik dübörgését, csörgését, sőt láttuk is a hídon átkelőket az ablakból. A színháznál fordultak balra, a Kossuth Lajos sugárút felé. így a színháznál a járdát teljesen lenyomták az úttest szintjére. Emlékszem, egy T 70-es óriás tanknak szóltunk, hogy az antennáját hajtsa le, mert elérte volna a villamos 500 V-os villamos vezetékét. Hogy miért tettük? Akkor, amikor megállt a hídon a tank, tőlünk három méterre, én is láttam az elgyötört, csupa poros, a szája szélén a por sarat képezve szánalmas látvány volt. Nagyon megsajnáltam, holott előtte gyűlöltem. Azt hiszem ekkor vált a 87