Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Melléklet - Herke István levele

gyűlölt „ruszki" ugyanolyan szerencsétlenné, mint amilyen mi voltunk. Ezért is mehettek tovább, mert hirtelen rájöttünk, hogy nem az az ellenség, akit meg akartunk szinte ölni, hanem az a Tank és az a „nagyfejű", aki belekény­szerítette abba a tankba, hogy vezesse ellenünk. Ha nem, akkor azonnal agyonlövik. A képeddel, vagy a tervezett domborműveddel azonban egyetértek. Azon­ban ne azt hirdesse, hogy nem voltunk gyávák. Igenis nagyon be voltam sz va, mikor az a dög csörögve, hörögve, dübörögve jött felénk. Személyte­len gyilkos. Robotnak tűnt, csak akkor vált emberivé, amikor megállt „Eto Szuez?" kérdéssel. Mennyire félre voltak ezek is vezetve!? A robbantás terve valóban megvolt. Ennek megakadályozására a híd Dóm felé vezető, Oskola utca végén, csővel a színház felé, a Halászcsárda és a híd között, ott állt egy tank - egy „ruszki" a tetején mocskosan, s csak vigyor­gott, amikor ráírtam krétával a tankjára „Igyitye domoj!" (Menjetek haza!). Ment is volna szerencséden, de nem lehetett neki sem. A híd alatt szuronyos puskával őrködött egy másik orosz katona. Egy kavicsot a hídról valaki ledo­bott, nem akarta eltalálni, csak heccelni. A kavics pattanására azonnal fellőtt a híd oldalára, ahol az gellert kapott. Mindnyájan hasra vágtuk magunkat annak ellenére, hogy ha akart volna sem tudott eltalálni a vas mellvédtől. A Takarék utcában, mikor a Swartz-ot lelőtték, szintén ott voltam kb. a 10-15. sorban. A sortűzkor a tömeg eleje hátra, a többi része előre. így, akik elöl lefeküdtek, elestek, a hátulról előre nyomulók ráestek. Sikoltás, hangza­var, stb. Én a fodrászüzlet melletti szoros kapubejáró ajtajához lapultam. A tömeg visszahúzódásakor a balos-jobbos cipőket, szatyrokat, stb. felaggatták a fák lehajló ágaira. A halott Swartz-ot egy asztaltetőre rakták, lobogóval leta­karva a Tisza Lajos körúton vitték a Dugonics tér felé. A MÁV központi épülete és a könyvesbolt között volt egy „zöld villa­mos". Ott álltak a Kiskunhalasról odavezényelt magyar sorkatonák, hogy a tömeget ne engedjék be a Széchenyi térre. Az első páncélozott kétéltű, „acélkoporsó" tetején volt egy géppuska. A Centrum áruház felé irányítva. Tudod ki volt a kezelője? Biczók Pista, az is alvégi volt, csak pechjére éppen sorkatona. Később a „célgazdaságban" - én csak nyári szünetben — kocsisok vol­tunk, egy szálláson laktunk. Megkérdeztem tőle: lőtt volna? Hát persze, hogy lőttem volna, ha megtámadtak volna. Úgy be voltam sz...va, hogy azt sem tudtam, hogy fiú, vagy lány vagyok. Na ennyit a gyávaságról! 88

Next

/
Thumbnails
Contents