Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap

Az állatok ez okokból rosszul vannak ellátva és éheznek. A munkaegységre járó pénz is kevés. Kérték, hogy menjünk ki, és ott tájékozódjunk. Úgy is lett! A község lovaskocsija előállt, és az elnökkel kimentünk a T.SZ.-be. Ott többek között Pósa Andrással és Üllei K. Józseffel, mint vezetőkkel beszéltünk. A tagok — a jelenlétünkkel megerősítve — kizárták soraiból a T.SZ. elnököt és a párttitkárt. Ezután a tagság meghirdette az önkéntes, szabad kilépést a szövetkezetből! Újra a kendergyárban Kovács István, az „áztatós" csapat vezetője értesítette a munkabrigádokat, hogy be kell fejezni a még ottmaradt munkálatokat. A kijelölt napon mindenki ott volt a munkahelyen és elvégeztük a feladatot. Ez hordásból és kazalrakásból állt. Az időjárás alkalmas volt erre a munkára. Még ezen a napon végeztünk. Ezennel véget ért a szerződéses idénymunkám az Újszegedi Kendergyárban! A cirkusz Vándorlásuk során Algyőre érkeztek. Nem volt nagy társulat, de sok állattal rendelkeztek. A hivatalban kerestek fel bennünket. Engedélyt szerettek volna kapni, hogy előadást tarthassanak. A vezetőség a kérelemre elutasító választ adott. Az volt az indok, hogy most amikor Pesten és az ország más területein harcok folynak és vér folyik, nincs helye a szórakozásnak! Ebbe nem nyugodtak bele, mert másnap — nagyon praktikusan — bevetették a nagy fegyverüket, hogy megszerezzék az engedélyt. A társulat „Prímadonnája" egy csinos fiatal művésznő, szépen feldíszítve megjelent nálam. Azért jött, adta elő, hogy engem kérjen meg arra, engedélyezzem a működésüket. Ha én beleegyezem, akkor már a többiek is elfogadják, - ezt ő már tudja így érvelt a cirkusz első asszonya. Nemet mondtam neki, és én is elmondtam az álláspontjaimat. 56