Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)
Az 1956-os forradalom Algyőn - Október 28. vasárnap
Ő nem adta fel, tovább folytatta, de már nem akart elbájolni a szépségével és a díszítéseivel. Azt, hogy ezzel a módszerrel nem ér el eredményt, azt észrevette rajtam. Ezért igen komolyan azt mondta: — Nézze Uram! Mi ebből élünk, s ez a munkánk. Ha nem dolgozunk - éhezünk, de nem csak mi, hanem az állataink is. Ez most is így van! Ha nem kapjuk meg az engedélyt, akkor kénytelenek leszünk kéregetni a lakosságtól! — mondta. Megértettem - azt mondtam neki, hogy megbeszélem újra a Vezetőséggel. Ez meg is történt és bizonyos feltételekkel az engedélyt megadtuk. A feltétel az volt, hogy az előadás ne legyen prűd. Szerény, de mégis egy kis kikapcsolódást adjon a nézőknek. Már másnap a „Népházban" megtartották az előadásukat, teltház előtt. Engem, mint díszvendéget hívtak meg. Ezt ingyen nem fogadhattam el - ismerve az anyagi helyzetüket —, teljes értékű jegyet vettem. Az állataiknak még ingyen takarmányt is kaptak. Az algyői ember egyik jó tulajdonsága, hogy akit megszeret, azzal szívesen megosztja mindenét — így 7 volt ez most is! Azt hiszem harmadnapon távoztak, ebből csak egy előadásuk volt. Megnyugodva jöttek elköszönni. A forradalom jogán Az országos és a helyi események hatására felkorbácsolódott a hangulat! Indulatos tömeg jelent meg a községháza (tanácsháza) előtt. Kérték, hogy menjünk ki hozzájuk, mert követeléseik vannak! Most mind a hárman kimentünk hozzájuk. Itt hangosan, kiabálva kérdőre vontak bennünket, hogy miért nem lógnak már a kommunisták a fákon és a sürgönykarókon — miért nem égnek már a házaik? A válaszunk: sziklaszilárd — nem és nem! Itt nem lesz öldöklés és gyújtogatás! Erre dulakodás kezdődött. Veszélybe kerültünk! Azzal vádoltak bennünket, hogy mi is kommunisták vagyunk, és azért védjük őket! Visszautasítottuk a vádakat, hogy mi azok lennénk. IVE nem mocskoljuk be a kezünket gyilkosságokkal, kiabáltuk vissza ebben a nagy hangzavarban! Mi nem a kommunistákat védjük, hanem az embereket — érveltünk tovább hangosan! 57
