Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Másnap, október 26. péntek

Ebben a feszült hangulatban érkezett meg egy katonai-parancsnoki gépjárművel Dombi Gyula, BM-es rendőrnyomozó és társa. Látva a tömeget, kiszállt a kocsiból, s megpróbált szót érteni az emberekkel. A már ismert szocialista demagógiával akarta csillapítani őket, de ez még rosszabb lett. Szinte olaj volt a tűzre! Hiába volt náluk fegyver, az ott lévők támadóan léptek fel ellenük! A sors különös fintora, hogy megint fel kellett lépnem erélyesen a megvédésükre. Újra kommunistákat védtem! Én azonban tudtam, hogy csak embereket védek. Mivel már tudtam és éreztem is, hogy vezetőjüknek tekintenek, határozottan léptem fel. Itt most gyorsan kellett dönteni, illetve cselekedni. Azt már megtapasztaltam, hogy a forradalomban — mert ez már az volt - a másodpercek is számítanak. Leállítani a ténykedésüket, hogy a hangulat ne fokozódjon ellenük tovább. — Piszkos kommunisták, takarodjatok! — kiabálták feléjük. Odaléptem hozzájuk, s közöltem velük, hogy az életük nincsen biztonságban. - Most rögtön menjetek el innen! A ti időtök lejárt. Most mi következünk! — mondtam nekik. Látván a szorult helyzetüket, s azt, hogy nem sokáig bírjuk visszatartani a tömeget, gyorsan távoztak a gépkocsijukkal. Az emberek egy része rosszallóan értékelte Dombi Gyula megmentését, illetve megvédését a népharagtól! Délután a községháza előtt gyülekeztek az emberek újra. Erre az összejövetelre én is csak most érkeztem meg. Azt tervezték, hogy megválasztják a község forradalmi vezetőit. Ezt azonban csak akkor tudtam meg, amikor az már elkezdődött. Nagy volt a hangzavar. Az emberek egymás közt vitatkoztak és tárgyaltak valamit. Egyszer csak szót kért valaki. Az itt lévők kezdenek elhalkulni. Tóth József, Rapcsányi, Karancsi-Zombori nevű embereket láttam egymáshoz közel állni. Őket még most nem ismertem, de ezeket a neveket nem lehetett pontosítani, mert voltak körülöttük még többen is. Később azonban őket, mint segítőket megismerhettem. Tóth József szólt az emberekhez. Bejelentette, hogy elérkezett az idő, amikor Algyőnek is tenni kell a forradalom érdekében. Ezért először meg kell választani az Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottságot. Most azt gondoltam, talán ez így nem is törvényes. Azután az jutott eszembe, hogy itt mindig azt mondogatták, s tanították: Demokrácia van! 30