Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Másnap, október 26. péntek

Az emberek egy része arra biztatott, hogy szóljak többet a tömeghez, mert nem mindenki hallotta azt, amiket eddig mondtam. Álljak fel az iskola lépcsőjére, így majd mindenki lát és hall is. Engedtem a kérésnek és a fent nevezett helyre álltam. Azt mondtam nekik, hogy teljesen azonosulok ezzel a forradalmi hangulattal. Nekünk most ezen időtől fogva az a feladatunk, hogy szolidaritást vállaljunk a Pesten harcoló forradalmárokkal! Most ne legyen semmiféle atrocitás. Mindenki térjen haza. Holnap találkozunk és megbeszéljük a szükséges tennivalókat. A tömeg morgolódva feloszlott. Sört azt nem ittunk, mert már minden zárva volt. így mi is hazamentünk. Másnap, október 26. péntek Utcai megmozdulás volt délelőtt, amiben részt vettem Miska és Laci kíséretében. Ok, mint testőrök voltak mellettem álladóan, ilyen alkalmakkor. A menet elejére kértek, hogy vezessem a tüntetőket. Hangosan énekeltük a Kossuth-nótákat. így vonultunk a község főutcáján és a többi, akkor már szilárd burkolatú útjain. Jelszavaink: „Ruszkik haza! - Munkát, Kenyeret! - Rákosinak kötelet! Hazudik a rádió! - Vesszen az ÁVÓ!" Ezen kívül voltak még a kommunistákra vonatkozó bekiabálások és jelszavak is! Eltettük a Budapesten harcoló forradalmárokat! Ahol még fellelhető volt vöröscsillag, vagy zászló a középületeken, azt leverték. Legyen az pártház, vagy hivatal! Egy fiatal fiú kivágta a gyűlölt címert a magyar zászlóból, s így „lyukas" lett. Felmászott az épületre, ott lengette és kiabált. Karancsi parancsolta le onnan, nehogy leessen. Ez a zászló feltehetően most is Algyőn van. A lelkesedés, a tenni akarás és a jogos forradalmi igény kielégítése arra indította a tüntetőket, hogy a községháza elé vonuljanak. Itt azt követelték, hogy a kommunista rendszer szimbólumait adják ki! Ilyenek voltak a Lenin-Sztálin szobrok, képek, a vörös zászló, címerek, stb. így került sor az anyakönyvi hivatal falon lévő táblájának leverésére, mert ezen is volt nem kívánatos címer. Kérték még ezenkívül a beszolgáltatási dokumentumok megsemmisítését is! Ezt már én sem tartottam helyén valónak. Azt mondtam, hogy most már ezeket érvénytelennek kell tekintenünk. Egyébként, mint bizonyítékok, szükség lehet rájuk. 29