Molnár János: Az 1956-os forradalom Szegeden és Algyőn : Ahogyan átéltem és láttam (Szeged, Móra F. Múzeum Múzeumi Tudért Alap., 2006)

Az 1956-os forradalom Algyőn - Algyő, 1956. október 25. csütörtök este

Az első reakcióm az volt, hogy Pali, csak mint hívő keresztyén ember, önzetlenül akar segíteni embertársán. Később tudtam csak meg, hogy Pali mint a Párt embere - volt ott a párttitkárnő védelmére. Az egyik kezét azért tartotta a nadrágja zsebében, mert ott a pisztolyt szorongatta. Mi már Miskával átestünk a forradalmi tűzkeresztségen Szegeden. A harckocsikkal a hídon és a Kender és Lenszövő Gyárnál, az ÁVH-sokkal vívott kézi csatában. Volt egy kis frissen szerzett tapasztalatunk. Bátran és határozottan szóltam az emberekhez, hogy ezt nem lehet így csinálni! Nem lehet önbíráskodni! Védelmembe vettem a támadott női személyt. Na, ebben a felforrósodott hangulatban ez igen veszélyesnek bizonyult! Körbefogtak, s ebben a gyér utcai világításban lökdelni kezdtek. De Miskát is, aki egyetértett velem ebben az ügyben, s ezt szóvá is tette. Azt kezdték kiabálni ránk, hogy kommunisták, ezek is kommunisták! Suti Pali is újra próbálta csillapítani az embereket, de ez még csak jobban fokozta a feszültséget! Engem ezek közül, akik most itt voltak, nem mindenki ismert. Mint már korábban mondtam, hosszabb-rövidebb ideig távol voltam Algyőtől. Ebben a küzdelemben egyszer csak azt hallom: - Mit beszél ez itt annyit, dobd rá a kötelet! Hogy ez kinek szólt, azt a mai napig nem tudtam megállapítani, nekem vagy Suti Palinak. Itt most mind a kettőnket kommunistának minősítettek és mind a ketten a párttitkárnőt védtük. Itt azért most meg kell jegyeznem, hogy én nem a párttitkárnőt védtem, hanem az embert, az életet! Nem hagytuk magunkat, s rövid fizikai és szópárbaj után csendesedni látszott a tömeg. Ekkor elmondtam nekik, hogy az előző napokban milyen forradalmi eseményekben vettünk részt Szegeden. Figyelmeztettem őket, hogy a forradalom tisztaságára vigyáznunk kell. Azt is elmondtam nekik, hogy ezt miért kell tennünk. Ezek után kihívtam a párttitkárnőt a kapuhoz. Megnyugtattam, hogy most már nem lesz semmi bántódása, s minden törvényes úton fog elintézést nyerni a jövőben. A helyszínről elindultunk, s elértünk a fehér iskoláig. Addig azonban újra heves szópárbaj volt közöttünk. Arra haladtunk, mert még nem mondtunk le a korsó sör elfogyasztásáról, s erre volt a Törökné-féle italbolt. 28