Marosvásári Attila: Ahol a forradalom lángja föllobbant. 1956 Szegeden (Szeged, 2006)
Az egyetemisták napjai (október 16. - október 23.)
AZ EGYETEMISTÁK NAPJAI (október 16. - október 23.) „A kezdeményezés, hogy az 1848-as márciusi ifjúság példáját követve megfogalmazzák: mit kíván a magyar nemzet, Szegedről indult útjára." — állapította meg az 1956 októberi diákmozgalmak kapcsán Molnár Miklós a forradalom történetéről írott monográfiájában. Valóban, az állampárt ifjúsági szervezete, a DISZ egyeduralmát megtörő MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége) október 16-i szegedi megalakítása, az egyetemi ifjúság gondjainak demonstratív megfogalmazása, és az ekkortól már egyre élesebben hangot kapó politikai követelések fontos előzményét jelentették a forradalomnak. A szegedi (illetve az ország többi egyetemén meginduló) reformmozgalom természetesen nem hirtelen jött kezdeményezés volt, hanem régóta érlelődött, és abból az általános elégedetlenségből táplálkozott, mely a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett „ötvenes évek” torzulásaiból, bűneiből, valamint az 1956 őszére sokak számára nyilvánvalóvá váló politikai válság következményeiből fakadt. A társadalmi kérdések iránt érzékenyebb egyetemi fiatalok és a velük tartó egyetemi oktatók, köztük Baróti Dezső rektor, végső soron nem tettek mást, mint szembesítették a közvéleményt a helyzet tarthatatlanságával, és a reformok végrehajtásának elodázhatat- lanságával. A szegedi MEFESZ október 18-án elfogadott határozata a felsőoktatást és a szegedi intézményeket érintő követelések mellett e társadalmi reformprogram elemeit is magába foglalta, mindazon követeléseket tehát, melyeket a néhány nappal később kirobbant forradalom is magáénak vallott (a múlt bűnöseinek felelősségre vonása; szabad, demokratikus választások; az idegen csapatok kivonása; nemzeti gazdaságpolitika; a tájékoztatás szabadsága; Kossuth-címer stb.). Az egyetemisták hangulatát és változtatni akarását jól tükrözte Farkas László Nagy út előtt c. költeménye, melyet „egyetemi hallgató barátainak” ajánlott, és az október 16-i szegedi egyetemi nagygyűlésen szavalt el. Ennek második versszaka így hangzott: Tíz év mocskától tisztuló korunk Fiatal szívek dobbanását várja Nincs visszaút! Az ember beleunt Immár az aljas gyáva hallgatásba Noha október közepétől egymást érték a rendezvények, nagygyűlések a szegedi egyetemeken, az indulatok koránt sem szabadultak el oly mértékben, mint az október 23-át követő napokban Budapesten. Voltak ugyan nagy tömegdemonstrációk, sőt, egy sortűz halálos áldozatot is követelt, ám a város ennek ellenére végig megőrizte nyugalmát. Míg október 23. előtt Szeged — a MEFESZ radikalizálódása révén bizonyos szempontból Budapestet is megelőzve — a forradalom eijedésének egyik legfontosabb centruma volt, addig a forradalom kitörését követően a város már csak követte a fővárosi eseményeket.
