Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - Vályi Katalin: A régészet és a néprajz közös falai

VÁLYI KATALIN A régészet és a néprajz közös falai Juhász Antal 70. születésnapjára 2

6 éve, 1980-ban kezdtem el dolgozni a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Feladatom az ópusztaszeri ásatások folytatása volt. Bár azóta folyamatosan dolgozom a lelőhely feltárásán, máig nem értem a végére, még mindig jelentős területen rejtőznek a monostor maradványai a föld alatt. Fiatalon, kezdő régészként kaptam tehát egy - úgy látszik, életre szóló - fontos megbízatást. Ezt persze akkor még nem sejthettem. Csak az egyre szaporodó évek során jöttem rá, hogy a rám bízott feladat jóval nagyobb annál, mint aminek az első pillanatban tűnt. Hamarosan kiderült ugyanis, hogy a templomtól és a kolostor lakóépülettömbjétől délre elterülő földdarabon a régészeti jelenségek száma váratlanul megsokszorozódik, és egy 1,5-2 m vastag rétegsorrá alakul át. Ebben a rétegsorban 4 települési fázis különül el - azaz négy alkalommal változott meg a település, illetve a lelőhely jellege alapvetően. Ezek a következők: 1. Legalul a kora Árpád-kori település maradványai (lakóházak, kerítések, tároló vermek, külső kemencék és hulladékgödrök) tanúskodnak a falu életének kezdeteiről. 2. Fölötte a 12. század közepén megkezdődött építkezések a 13. század elejére tették teljessé a tatárjárás előtti monostor épületegyüttesét - ekkorra alakult ki a páratlanul nagy kiterjedésű, gazdasági épületszárnyakkal körbevett udvar. 3. A tatárjárás után a visszatérő vagy újonnan ide telepített szerzetesek jóval szerényebb méretekben és egyszerűbb, „falusiasabb" technikával építették újjá az elpusztult, korábbi kő és tégla gazdasági épületeket. 4. A 3. periódus pusztulása után, a 15. századtól ismét a környező település vette birtokba a területet, és megjelennek a mezőváros építményei (lakóházak, a hozzájuk tartozó melléképületekkel pl. istálló, csűr, kutak, stb.). Juhász Antal kezdettől fogva őszinte érdeklődéssel kísérte figyelemmel a munkámat. Gyakori és rendszeres látogatásai során sokszor tanakodtunk hosszasan egyegy mezővárosi ház maradványai felett, a falazási technikák és a kemencék rejtélyeit boncolgatva. Gyakorlatlan, kezdő régészként nagyon jól esett a múzeumi kollegák (beleértve a régész kollegák többségét is) részéről soha nem tapasztalt őszinte érdeklődése, és sokat segített okos tanácsaival, ötleteivel, már akkor is tekintélyes szakértelmével. Mióta elkerült a múzeumból, megritkultak a látogatásai. Azóta számos új dolog került a napfényre, melyeket személyesen már nem állott módunkban megvitatni. Ezért szeretném most néhány, számomra új, számára nagyon is jól ismert olyan falazási technikával köszönteni, melyek a középkor régészete és a néprajz közötti összekötő hidat erősíthetik. A mezőváros házai tipikus három osztatú, szoba - konyha - kamra beosztású, oszlopos vázas szerkezetű falakkal készült építmények voltak, melyek méretükben és külső megjelenésükben egyaránt a néprajzban általánosan ismert falusi építmények 97