Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

ritkábban karcolt díszü, a máz és a festés nem jelenik meg rajtuk. Ez utóbbi két díszítő technika szinte kivétel nélkül a világos alapszínnel párosult (fehér, világosbarna). A máz színe zöld vagy barna, illetve ezek árnyalata. A festés vörös illetve vörösbarna színű engobe-os motívumok ecsettel történő felvitelét jelentette. Az egyenes, vízszintesen körbefutó, vékony vonaldísz, széles zsinegdísz vagy az U-alakú mintasorok, szirom- és csigamotívumok, a fehérre kiégő agyagból készített darabok jellemzője (4. kép), hasonlóan a sűrű, vízszintesen körbefutó bemélyített vonalkötegekhez, hornyolatokhoz. Önálló csoportot képviselnek a visszakarcolt, festett technikával díszített töredékek. A világosbarna színű edényeken az engobefestés mintakincse jóval egyszerűbb, és az edénybelsőt sem mázazták. A népi kerámia anyag folyadéktároló edényei funkciójuk alapján - ami egyben formai eltérést is jelent - lehetnek vizes- (korsó, kanta), boros- (bokály, kancsó, kulacs) és pálinkásedények (butella, butykoskorsó). A korsók gyakran díszítetlenek, esetleg sikált felületűek, vagy vállukon festett díszüek. Kívül lehetnek mázdíszesek, írókás mintával borítottak. A kanták rendszerint mázatlanok, esetleg külső oldalukon mázfoltokkal díszítettek. A kancsók többnyire mindkét oldalon egyszínmázasak, de előfordulnak az alákarcolt vagy a festett mintás típusok is.

2

2 Az ótemplomi anyagban mindössze két nagy formacsoport jelenlétét tudtam biztonsággal kimutatni: a szüknyakú, kerek vagy becsípett szájú, több esetben szürőbetétes, füles korsók, valamint a széles szájú, esetenként kiöntőcsővel ellátott, nagyméretű füles kanták csoportját. Az edényfenék és az edényoldal többnyire tompaszöget zár be, de előfordulnak a fenékszélt keretező keskeny bordák is. Színük alapján lehetnek vörösek, fehérek vagy feketék. A töredékek legnagyobb része díszítetlen, besimított vagy karcolt díszítésű, kisebb hányaduk vörös engobbal festett, esetleg mázazott. Külön csoportot alkotnak fehér anyagú, írókázott motívumú töredékek, melyek mintakincse és színezése az anyagban található írókás tálak díszítésével megegyező. A redukált égetésű darabok többnyire polírozottak, geometrikus mintákba simítottak, növényi mintás besimítással díszített darab nem került elő.

2

3 Ez utóbbi momentum elsősorban kronológiai szempontból fontos, mivel a néprajzi kutatás a geometrikus díszítőelemek alkalmazását korábbinak tartja, míg a növényi mintás besimítás kialakulását az írókás kerámia elterjedésének idejére teszi.

2

4 Az ótemplomi anyag azonban nem támasztja alá ezt az egykorúságot. A redukált égetésű edények másik - lényegesen kisebb darabszámú - csoportját"

5 az egyenes, ritkábban hullámos karcolt vonalú, finom, fésűs girlandokkal, illetve fogaskerékkel mintázott rovátkasorokkal ('rádlis') 2

2 Igaz M. -Kresz M. 1965 105, 108-114. 2

3 A néprajzi kutatás a geometrikus díszítőelemek alkalmazását korábbinak tartja, míg a növényi mintás besimítás kialakulását az írókás kerámia elterjedésének idejére teszi (Szabadfalvi J. I960. 181). A magyarországi kora újkori leletegyiittesek azonban - így az ótemplomi anyag sem - támasztja alá ezt az egykorúságot (Kovács Gy. 1991, 174; Tomka G. 2002, 306: Lajkó O. 2002, 314). 2

4 Szabadfalvi J. 1960. 181. 2

5 A kis előfordulási arányszám alapján felvethető, hogy ezek a karcolt díszü darabok az ország más vidékeiről kereskedelmi úton kerültek ide és nem a helyi műhely(ek) termékei. Kiss Lajos gyűjtése nyomán tudjuk, hogy a 18. század közepéig égettek Vásárhelyen feketeedényt,

2

5 még ha kétségtelen, hogy a parasztkerámia kiteljesedésének időszakában a feketekerámia készítésében már jellemzően más központok (Szentes, Mezőtúr) jeleskedtek (Nagy Molnár M. 1997. 230). 79