Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

díszített típusok alkotják. A kiegészíthető darabok alapján formakincsük egyértelműen a néprajzi kerámia korsó- és kantatípusaival megegyező.

2

6 Az ótemplomi kora újkori kerámiaegyüttes - jellegét tekintve - egységes színezetű. Az edénykészlet összetétele és az alkalmazott díszítőtechnikák nem mutatnak jelentős eltérést az ország más területeiről ismert korabeli kerámiaegyüttesekhez képest. A díszített mázas kerámiát legnagyobb számban az írókával díszített, színtelen fedőmáz alatt, sárgásfehér alapon, sötétbarna kontúrral megírt, vörös és zöld színnel kitöltött geometrikus és növényi motívumok jellemezik. Az írókával díszített ólommázas kerámia a 16-17. században terjed el Európa szerte, Magyarországon - a törökdélszláv kerámiákkal párhuzamosan - a 17. század elejétől jelenik meg.

2

7 Az ásatási anyag elemzésekor kiderült, hogy a 17. századi edénykészletnek csak egy része tartható helyi készítésű fazekasmunkának. Helyben készülhetett a tálastermékek és a folyadéktároló edények jelentős része, míg egyértelműen más vidékről származnak a vékonyfalú, fehér színű, belső oldalukon mázzal borított, külső felületükön vörös engobe-bal festett, visszakarcolt technikájú vagy zsinegdíszes főzőfazekak. Az elterjedési területük lényegében a 19. századi gömöri fazekasközpont vonzáskörzetével esik egybe, és készítési technikájuk is teljesen megegyezik a néprajzi anyagból ismert gömöri edényekével.

2

8 (6. kép) Tanulsággal szolgált a 17-18. századi és a népi kerámiaanyag különféle díszítőtechnikáinak elemzése is. A leletegyüttesben alkalmazott díszítőeljárások sokfélék, azonban a népi cserépedényeken fellelhető díszítőmódoknak csak egy része található meg a 17. századi anyagban, és az előfordulási arányok is lényeges eltérést mutatnak. Az alkalmazott díszítöeljárások eltérő megoszlása mögött azonban nem elsősorban kronológiai okokat kell keresnünk, a különbségek sokkal inkább a két kerámiacsoporton belüli edénytípusok eltérő előfordulási arányával magyarázhatók. A régészeti anyagból még teljesen hiányoznak a népi kerámiát meghatározó reprezentációs edénytípusok, és csak néhány töredéken jelenik meg a korai vásárhelyi kerámia sajátos színezése: az okkersárga alapú, zöld mázfoltokkal tarkított felület, egy esetben fordul elő a vörösbarna alapra felvitt fehér-sötétbarna írókázás, míg a sgraffito-technika teljesen hiányzik. Összegzésként elmondható, hogy a 17. századi kerámia a vásárhelyi népi edénykultúrával kevés kapcsolatot mutat, a két korszak kerámiaanyaga közötti kontinuuitást a vizsgált leletegyüttes nem bizonyította. Alátámaszthatónak tűnik azonban, hogy a fazekasság korábbi gyökerű lehet, mint azt a néprajzilag kutatható edényművesség és az írott forrásanyag bizonyítja, bár a kerámiakészítés hagyományainak folytonosságát egyelőre nem sikerült megnyugtatóan bizonyítani. Felvethető, hogy a korai vásárhelyi kerámián megjelenő törökös díszítőelemek történeti gyökerei közvetlenül nem a helyi kora újkori kerámiakészítésből eredeztethetőek, sokkal inkább más fazekascéh(ek). akár kronológiai szempontból is későbbi hatásaként értelmezhető(ek). Tudjuk például, hogy Szegeden már egy évszázaddal korábban megalakult a fazekascéh/

9 és a korai szegedi kerámiát a török közvetítésü fésűs díszü, egyszínű zöld mázú vagy zöld 2

6 Szabadfalvi J. 1986. 7, 15, 37,48. kép 2

7 KreszM. 1991. b. 582. Soproni O. én. 193, Gerelyes I. 1991.31. 2

8 Kresz M. 1960 309, Szalay E. - Újváry Z. 1982, Holl 1. 1963.b. 336, 1956. 192. 2

9 BálintS. 1977. 225. 80