Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

RÉGÉSZET ÉS NÉPRAJZ - F. Lajkó Orsolya: Megjegyzések a hódmezővásárhelyi korai kerámia történetéhez

konstruálása, de általában elmondható, hogy jellemző a geometrikus szerkesztés, bár a minták szabadrajzúsága és a kompozíció kötetlensége már a tisztán növényi ornamentikával szerkesztett edények díszítőköre felé mutat. Figurális díszű, ember- vagy állatalakot mintázó töredék nem került elő, és mindössze egyetlen esetben találkoztam a hasonló szerkesztési elveket követő, sötét alapra felvitt mintakincsű töredékkel. A néprajzi meghatározások alapján a fennálló edények oldalfala függőleges, rendszerint magasabb az átmérő felénél. Két nagy formacsoportjuk - ami egyben funkcióbeli eltérést is jelent - a korsófélék, illetve fazékfélék. A fazékféle edények közös jellemzője, hogy nyakuk nincs, vagy rendkívül rövid, szájuk széles. Tűzálló agyagból készülnek. Rendszerint mázatlanok, esetleg belül és a perem külső szegélyén mázasak. Díszük lehet a vörös vagy vörösbarna engobbal festett, esetleg karcolt egyenes és hullámvonalminta. A funkció szerint a fazékfélék főzőfazekzkva. és tárolóedényekre (szilke, bödön, köcsög, bögre) oszthatók,

2

0 melyek méretük szerint még tovább differenciálhatók.

2

1 A feldolgozott régészeti anyag legnagyobb számban képviselt edénytípusai a. fazék típusú edények, pontosabban azok töredékei. Leletanyagon belüli elhatárolásuknál figyelembe vettem egyrészt a fennálló edények néprajzi definícióját, másrészt azt a néprajzi meghatározást, hogy a fazékféle edények magassága nagyjából 1-2 szájátmérőnek feletethető meg. Differenciálni elsősorban a formai elemek, ezen belül pedig a méretek alapján tudtam, míg a funkció szerinti csoportok elkülönítése többnyire problémát okozott. Formai szempontból a típuscsoporthoz tartozó darabok egységes stílusúak, a rövid, tölcséresen kihajló nyak, amely ívesen kihajló, álló vagy enyhén behúzott peremben folytatódik. A vizsgálható töredékeken a szalagfülek rendszerint a peremből indulnak (5. kép). A fenék egyszerű kiképzésű, az alj egyenesen vágott, több esetben megfigyelhető rajtuk a korongról levágás nyoma. A csoporthoz tartozó típusok méretbeli megoszlásáról - a régészeti anyag töredékessége miatt - elsősorban a perem- és fenékátmérők nagysága informált. A vizsgálat eredményeként egyértelműsíthető volt mind a kisfazekak, mind a fazekak jelenléte. A nagyfazekak típusbesorolásánál figyelembe vettem a 30 cm-es magasságbeli mérethatárt, illetve azt a tényt, hogy a fazéktípusú edényeknél az edénymagasság alig több mint a szájátmérő nagysága. Ez a gyakorlatban általában 5-10 cm-es eltérést jelent. A kiegészített edények alapján a kisfazekak űrtartalma 1 1 körüli, míg a fazekaké 1,5 - 3 1 között változott. Anyagukban lehetnek vörös, világosbarna, illetve fehér színűek. Ezen három színtípus esetében a felhasznált soványító anyagok és a díszítési technikák is eltéréseket mutatnak. Hipotézisként vethető fel, hogy az alkalmazott nyersanyag is eltérhetett, ami utalhat az edények eltérő készítési helyére. A fehér színű, rendkívül vékony falú, belső oldalukon mázzal bevont fazekak egyértelműen gömöri kapcsolatra mutatnak, míg a másik két típusnál nem zárható ki a helyi készítés lehetősége sem. Az edények túlnyomórészt díszítetlenek, a díszített darabokon alapvetően három díszítőtechnikát alkalmaztak: a felületet átalakító díszítést, a belső oldali mázazást és a külső felületi ecsetes festést, esetleg ezek kombinációját. A vörösre égő edények zöme díszítetlen, 2

0 Igaz M. - Kresz M. 1965.90. 2

1 Kresz Mária tanulmányában részletesen ismerteti a vásárhelyi tálasközpontot jellemző méret szerinti megjelöléseket, nagyság szerinti eltéréseket (Kresz, 1960. 332-333.). 78