Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása

megbüntetik; sőt azoknak sokszor a közemberek is magokat bíráikká, és boszszúállóikká teszik. Az említett közmondásra hát mi Makaiak, a mondott értelmében a tsúfolódás, és irigység bélyegét ütjük, s annak ezt az ellenkező értelmet adjuk: ha roszsz vagy, eredj Makóra, majd megtanítanak ott."

1

2 Azokra a lányokra, akik pl. vasalás közben megpörkölték a ruhát, mondták Makóra gondol; aki elsózta az ételt, Makó felé tekintett. Kedvesük Makóra jött szerencsét próbálni, minduntalan sóvárogva szerelmesükre gondoltak, mikor jön már értük. Más meg addig halogatta a Makóra költözést, hogy a leselkedő halál miatt erre már nem került sor, ilyen személyre mondták: Makóra ment. A jobb megélhetést fürkésző személyt megtestesítő Haska is Makóra költözött, és amikor váratlanul betoppant kedvesei körébe, így kiáltottak föl: Möggyütt Haska Makórul. A makói ember a szegediek világával mutat legfőbb hasonlóságot. Ez a közös történeti múltba, a hódoltság előtti korba gyökerezik, amikor ennek a tájnak népessége többé-kevésbé homogén volt. Szeged népessége kontinuus, Makónak török többszöri pusztítása és a hosszú interregnumok miatt a folytonossága mégsem olyan erős. A korábbi egységes hagyományvilág fakult, átalakult. Szeged katolikus maradt, tőlük távol állt a lázadás szelleme, a makóiak fölvették az új hitet, a nyakas kálvinista magatartás harcos szókimondókká tette a mieinket. Ami a szegedieknél a túltengő önbizalomban öltött testet (töheti, mer szögedi), az a makóiaknál kemény öntudatosságban fejeződött ki. A szegedi ember munkaszerető (ha a szögedi embört mögkoppasztják, röggelre kitollasodik)'

3. a makói a munka bolondja. A hódmezővásárhelyiek világa másként formálódott. Nagy Gyula a vásárhelyi puszta életet kutatva úgy tapasztalta, míg az orosháziak „sokkal keményebben dolgoztak, belterjesebben gazdálkodtak", addig a vásárhelyi ember „nagyvonalú, kényelmes munkatempójú, kissé álmodozó embertípus ".'

4 Felletár Béla - aki élete első évtizedeit Makón, a későbbieket túlnyomóan Vásárhelyen töltötte - egyet értve Nagy Gyula véleményével, ezzel egybevágónak tekintette Szőnyi Benjamin 18. századi református lelkész verssorait: „Inkább áll kaszásnak, inkább áll kapásnak, mint fegyverfogásnak". Felletár Béla szerint „Makó is. Vásárhely is büszke kuruc-negyvennyolcas ellenzéki hagyományaira, ám a hagymások minthogyha cselekvöbben élték volna meg azokat, dinamikusabban vettek volna részt a mozgalmakban [...] A vásárhelyi embertől ezzel szemben idegen a politikai radikalizmus". A kérdést mélylélektani, alkatlélektani megközelítésben úgy találta, hogy a vásárhelyi nép extravertált: kifelé, az érzéki világ felé forduló típus; a polgárosultabb, a katolicizmushoz közelebb álló Szeged és Makó introvertált, inkább befelé forduló.

1

5 A makói hagymások a múltban is idegenkedtek a szövetkezeti gondolattól. Erdei Ferenc ugyanis 1937-ben megkísérelte holland, dán mintára hagyma-értékesítési szövetkezetet létrehozni, de ebbe belebukott. A Rákosi-korszak 1949-től diktatórikus módon megteremtette a szövetkezeteteket, de az 1956-os forradalom utáni kollektivizálás viszont már nem volt Makón olyan sikeres. A makói társadalom a szocialista 1

2 Szirbik M. 1979. 37. "BálintS. 1976. 55. 1

4 Nagy Gy. 1975. 13. 1

5 Uo. 409