Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása

Maros gátjáig terjedő gyümölcsösökre. A kulcs nélküli ajtókon, kapukon át folytonos mozgás áramlott; a hagyma, zöldség, búza, kukorica vagy az állatok - tehén, ló, sertés, hízóliba - körüli sokféle munka közül kettő-három mindig égetően sürgős volt, futni kellett egyiktől a másikhoz. S nyitva állt a ház az emberek előtt is. A gyermek sokszor nem is tudta számon tartani, hányféle ember fordul ott meg, különösen hetipiacok alkalmával. A szomszédokon, rokonokon kívül különböző ismerősök, barátok néztek be arra jártukban a másik városrészből, a közelebbi vagy távolabbi községekből; sokféle ember, általában mind barátságos, de ünneplő ruhás nem sok akadt köztük, csizmát is kevesen viseltek, inkább csak papucsban vagy mezítláb jártak. Szabóéknál a levegő is más volt. Az ő házuk a mezőváros főtere közelében négy ablakkal nézett az utcára, négy elfüggönyözött, spalettás ablakkal. A szűk udvarba nem hatolt be a gazdálkodás zaja-mozgalma. A várostól tizenkét kilométerre fekvő tanyás birtokot akkor már haszonbérbe adták, s a városi portán csak olyankor keletkezett múló élénkség, amikor a bérlő a szerződés szerint járó terményt, tojást, baromfit szállította. A Szabó nagyszülők az utcára néző egyik lakrészt is bérbe adták; lakónak mindig gyermektelen tisztviselő-házaspárt kerestek. Unokáik közül csak az Erdei gyerekek jártak hozzájuk rendszeresen, különösen attól fogva, hogy a házkörüli munkákban már hasznukat lehet venni [...] A serülő [Erdei] Ferenc fiú annál a háznál belülről, a családi együvé tartozás tudatában ismerte meg a gazda-paraszt világát, amelyet már gyermek kori első emlékei idegennek mutattak számára. Ott látott életében először lakatot és karikára fűzött kulcs-csomót..."

7 A hagymakertészek különös világára Féja Géza, a Viharsarok szerzője is fölfigyelt: „A hagyma bonyolult ügy, s termelője szükségképpen fejlődő, minden iránt érdeklődő, nyugtalan egyéniség. A hagymapiacon nyugtalan, érzékeny idegrendszerek feszülnek, terveznek és csatároznak [...] S a hagyma mindenekelőtt kiemelte őket a zárt kis parasztkörnyezetből. A hagymások utaztak, szekereztek, kereskedtek, kinőttek a szűk agrár életformából. Egyik legjobb módú hagymás nagyapja még zsellér volt, s bérelt földön hagymáskodott. Apjának már 27 magyar holdja volt, gyermekeit iskoláztatta. Az apai birtok három részre oszlott, ő 9 holdat kapott, a felesége ötöt hozott, hármat már hozzávettek. Három-négy kisholdon termel hagymát, a többin szemtermelést folytat, s ez magasabb életszínvonalat biztosít neki, mint pl. ÉszakBékésben a 60 holdas gazda termelési módszere. Lakása egészen polgárias, modora, öltözködése is, ez a polgáriasodás azonban természetes fejlődés, az életforma átalakulásának következménye. Más tájon az elpolgárosodott gazda maradi, a hagymás azonban haladó gondolkodású, mert életszínvonalát folytonos küzdelem közt tartja fenn, nem bír bezsírosodni a javaiba."

8 Erdei Ferenc a makói kertészek individualista habitusát így jellemezte: „Haladó és kalkuláló termelést folytatnak, és kíméletlen versenyben állnak egymással a termelésben és az értékesítésben egyaránt [...] Versengők, irigyek, bizalmatlanok, de törekvőek és haladók."

9 7 Erdei S.. Bp., 1974. 572-573. 8 Féja G. 1957. 266-267. 9 Erdei F. 1945.62-63. 407