Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása

A hagymával való foglalatosság nem csupán vetésből, növényápolásból és szüretből áll, a vele való foglalkozás rendkívül sokrétű tevékenységgel párosult. Makón ekkor már érett formában adva volt a belterjes kertkultúra, rendelkezésre állt a népi nemesítéssel kialakított kitűnő minőségű hagyma és zöldségfajta, sőt a sajátos, makói termesztési technológia és eszközanyag is. Képesek voltak a megtermelt hagymának piacot is teremteni. A gyékényes ernyős kocsival járták a Bánságot, a szomszéd megyéket, sőt Erdély egy részét is. Szirbik Miklós a város reformkori földművelőit szántóvetőkre és kertészekre osztotta.

4 Erdei Ferenc is úgy látta: „A város mezőgazdaságában tehát két, elég élesen elkülönülő társadalmi termelőszektor alakult ki, amelyek mind a termelés jellegében, mind a termelők társadalmi helyzetében lényegbevágóan különböztek egymástól: az egyik a tanyai kis- és középparaszt-gazdák szántóföldi termelése és állattenyésztése, másik a nem tanyarendszerben gazdálkodó törpebirtokos-bérlő réteg tevékenysége volt, középpontjában a hagymatermesztéssel [...] A két réteg tudatvilága élesen elkülönült: az egyiket a birtokos paraszti szemlélet jellemezte, a másikat a kisparasztikisvállalkozói, s ugyanakkor szakmunkás jellegű felfogás."

5 Erdei Ferencet utolsó művében, a Város és vidéke munkájában szintén megfogalmazta a két makói paraszti réteg közötti különbséget: „A hagymatermelés társadalmi bázisa tehát a kertészkedő egykori zsellérség, a Makó városi szegényparasztság volt. Ez a szegényparaszti osztályhelyzetű, zömében kisvállalkozó termelőréteg gyökeresen eltérő jellegű volt a városi-tanyai kis- és középparaszti gazdarétegtől. Az előbbi sohasem volt jobbágynép; egy piaci termék termelése alapján fejlődött, s boldogulását a piaci konjunktúra határozta meg; az utóbbi viszont egykor jobbágyi helyzetű telkesgazda-réteg volt, ha nem is volt soha igazi jobbágyság. Ezt kiélezve úgy lehet kifejezni, hogy a tanyai gazdák igazi parasztok voltak, a hagymakertészek pedig sohasem voltak igazi parasztok, hanem zsellér- agrárproletár múlt után lettek zömükben kisvállalkozó-kispolgári réteggé, akár volt kisebb földbirtokuk, akár csak bérelték a hagymaföldet, akár szakmunkásként termesztették a hagymát."

6 A tanyai gazdálkodó és a hagymakertész a parasztságon belül két kasztot képezett. Egymás közt nem házasodtak. Ritka kivételnek számított, hogy Erdei Ferenc szülei társadalmi különbségen nyugvó, vegyes házasságot kötöttek. Apja ugyanis zsellérivadék, édesanyja. Szabó Eszter gazdalány volt. A Szabó család libakupeceknek tekintette az Erdei famíliát. Ellenezték is a házasságkötést, ami minden tilalom ellenére 1909. március 23-án megtörtént. A Szabó szülők az esküvőn részt vettek, de a két család nemigen járt össze. Pedig ekkor már a házasságot kötő id. Erdei Ferenc édesapja, Erdei András a nincstelen sorból fölküzdötte magát középparaszti szintre. 16 hold földje volt, olyan házzal rendelkezett a reformátusok főutcájában, az Aradi utcában, amely 36 méterre nyúlt be a telken. A kisebbik unoka. Erdei Sándor a két nagyszülői ház leírásával érzékelteti a két makói életformát. „Az Erdei háznál mindig minden nyitva volt. A széles porta kapuja a hagymások főutcájára nyílt, kertje pedig az öreg református temetőre, s azon túl a 4 Szirbik M. 1979. 35 5 Erdei F. 1969. 25. "Erdei F. 1972. 274. 406