Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Tóth Ferenc: A makói ember mentalitása

TÓTH FERENC A makói ember mentalitása A

makói embert Bálint Sándor alföldi egyik legöntudatosabb népeként jellemezte,

1 Erdei Ferenc szerint pedig tipikus vállalkozófajta, haladó és kalkuláló.

2 Ez a két tulajdonság ugyanannak a magatartásformának két különböző megnyilatkozási formája. Amit a makói ember vállalkozói tevékenysége révén elért vagy kivívott magának, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodott. Vállalkozói életmódjuk révén utaztak, szekereztek, kereskedtek, így nyitottabbá váltak, az adott kor korlátjait nemcsak gazdasági, de társadalmi téren is igyekeztek szétfeszíteni. Ez a sajátos magatartás, gondolkodásmód, lelki beállítottság évszázadok folyamán alakult ki. Várostudattá szélesedve a szabadságjogok, a függetlenségi eszme formájában jelentkezett. Vállalkozói készség A makóiak vállalkozói hajlamát jól példázza a hagymatermesztés világszínvonalra emelése. A hagymatermesztéssel összefüggő robbanásszerű életmódváltozás a 19. században zajlott. Makón a föld elaprózódott és a zselléresedés más alföldi városoknál is nagyobb mérvű lett. 1849-ben a lakosságának több mint háromnegyed része (77,4%) süllyedt zsellérsorba. Míg a Tiszántúl városaiból - bekapcsolódva a nagy ármentesítési munkálatokba - elálltak kubikosnak, majd pedig kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk, addig a makóiak fölismerték a belterjes kertkultúrában rejlő lehetőséget, és - miként korszakunkban a fóliás kertészek - a rendelkezésükre álló parányi terület intenzív megmunkálásával megélhetést tudtak maguknak és családjuknak biztosítani. Már Szirbik Miklós prédikátor-történészünknek föltűnt, hogy „akinek 2-3 lántz [100-200 négyszögöl] veteményes földje van jó helyen, könnyebben él, mint a sessiós gazda [telkes jobbágy] és szemlátomást gyarapodik".

3 A gyulai törvényszéken 1859. augusztus 13-án a makóiak megnyerték az úrbéri pert. A város kizárólagos tulajdonába került a 23 320 hold legelő. Sorsáról népgyűlésen, kalapemeléssel szavazva nyilvánítottak véleményt. A külső legelőt meghagyták közös tulajdonú legelőnek, a 13 323 holdat kitevő belső legelőt viszont fölosztották. A közlegelőből egy egész jobbágytelek után 17 hold jutott, a zselléreknek ennek nyolcad része, két magyar hold (2200 négyszögöl). Ezzel a földosztással 2370 házas zsellér két-két járandót kapott, amelyen belterjes gazdálkodásba kezdett. Míg országosan a kiegyezés teremtette meg a polgári fejlődés föltételeit, Makón ez már 1861ben bekövetkezett. Úrbéres zsellérek az országban a közös legelőkből szintén részesültek földterületből, de külterjes gazdálkodást folytatva abból nem tudtak megélni. Még a házatlan zsellérekről sem feledkeztek meg, 1861-ben 1502 ingyen telket mértek ki részükre, így született meg a Honvéd és még három kisebb városrész. ' BálintS. 1976. 196. 2 Erdei F. 1945.62. 3 Szirbik M. 1979. 33. 405