Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
SZOKÁSOK, TÁRSADALOM - Szenti Tibor: Mélyinterjú egy hódmezővásárhelyi gazda vallomástevővel
SZENTI TIBOR Mélyinterjú egy hódmezővásárhelyi gazda vallomástevővel / É vtizedekkel ezelőtt történt a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban. Egy magas, testes ember, aki fekete ruhába öltözött, keménykalapot és fényes csizmát viselt, mindjárt a délelőtti nyitáskor megvásárolta jegyét. Kiállítási teremről teremre haladva, módszeresen minden tárgyat alaposan megnézett. Különösen a néprajzi és a régészeti anyag előtt álldogált sokáig. Elolvasta a mellékelt magyarázatokat, és olykor a teremőröktől szakszerű kérdésekkel érdeklődött felőlük. Fölfigyeltek rá, hiszen ilyen jártasságot és kíváncsiságot a pantallós látogatók esetében sem tapasztaltak, pedig erről az idős emberről lerítt, hogy földműves. Közben telt-múlt az idő. A nap túljutott a delelőn. A látogatók cserélődtek, de az öreg gazda még mindig a kiállítások között téblábolt. Az egyik teremőr végül bekopogtatott dr. Juhász Antal néprajzkutató, múzeumi osztályvezető dolgozószobájába, és előadta, hogy már reggel óta van itt egy különös alak, valami múlt századi viseletben. Nem nyúl semmihez. Talán egy kicsit közelebb hajol a tárgyakhoz, hogy elolvassa az útbaigazító szövegüket, de az egyik szeme rossz, és láthatóan nem azért viselkedik így, hogy kárt tegyen. Érdemes lenne megnézni az öreget. Juhász Antalnak terepgyüjtései során akkor már nagy gyakorlata volt a parasztemberekkel való beszélgetésben. Kiment a látogatóhoz. Összeismerkedtek, és elindult közöttük a párbeszéd, amelyet legutóbbi vásárhelyi találkozásunkkor, 2002-ben még mindig emlegetett. Ki volt ez a különös ember, aki kapcsolatba került vele, aki mindenkinek fölkeltette a figyelmét? A helyszíni gyűjtőmunkát végző néprajzkutatók előbb-utóbb rátalálnak olyan, addig rejtett érékű vallomástevőre, aki a szakma számára ismeretlen volt. Bálint Sándor Tombácz Jánost, Juhász Antal a szentesi Papp Imrét, Kiss Lajos Elek Jusztinát és Boros Áront. Péczely Attila Rakonczai Ferencet, mint adatközlőt vagy nótafát ismerte meg. Számomra Kérdő Szűcs Ernő volt az egyik kifogyhatatlan adatközlő. Nemcsak a parasztéletet, ezen belül a gazdamúltat ismerte jól, de maga is gyűjtötte a régi verseket, adomákat, legendákat. A vásárhelyi református egyház levéltárából összeszedte családfáját, és egy egész családtörténeti, életrajzi, illetve folklór jellegű „könyvet" írt magának a régmúlt dolgairól. Kérdő Szűcs Ernő 1899-ben Hódmezővásárhelyen született. 1945 előtt szülei örökségéből, és a felesége hozományaként kb. 100 kat. hold földje volt. A birtok zömében a téglási határrészben, a Kenyere-érben vízállásos, szikes réten terült el. A gazda öt elemit végzett. Mind a két világháborúban részt vett. Egyik szeme világát Doberdóban hagyta. Az óteplomi református gyülekezet presbitere volt. 1948-tól 1953 végéig szüntelen üldöztetést és többszöri bebörtönzést szenvedett. Bűnei között ezeket találjuk: beadási kötelezettség elmulasztása, vagy a gazdaságában vélt mulasztások, mint későn vetett vagy aratott, illetve lom volt a padlásán stb. Hol a dülőbiztos vagy a rendőrök jelentették föl, hol az ÁVÓ jött ki érte. Hónapokat töltött 397
