Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Paládi-Kovács Attila: Céhhagyományok Magyarországon. Régi vándorlegény-útvonalak a 18-19. században

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Céhhagyományok Magyarországon. Régi vándorlegény-útvonalak a 18-19. században A céhrendszer kezdetei és a legény vándorlás A

legkorábbi céhszerveződések a Magyar Királyság területén a 13. században Buda és Esztergom mészárosai hozták létre. A legrégebbi ismert céhlevél a kassai szűcsöké, akik 1307-ben kapták a kiváltságlevelet a város tanácsától (Léderer 1928, Domonkos 1991, 31). A 14. században már sok kézműves központ és iparág céhszervezete említhető a királyi városokban, püspöki székhelyeken, sőt a keleti tartomány, Erdély, szász és magyar városaiban is. Miként Nyugat-Európában a gildák, vallási konfraternitások mintájára alakult érdekvédelmi szervezetek voltak a magyarországi céhek is, amelyeket egy-egy iparág kézműves mesterei hoztak létre. A 15. században a céhlevelek, szabályzatok már kötelezően előírták a legények vándorlását. 1429-ben a lentakácsok legényeinek Kassán megtiltották a nagy ünnepek (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) előtti vándorlást, féltve a feltorlódott munka teljesítését. A legényvándorlás akkoriban régi szokás lehetett. Előírták a vándorlást a pozsonyi szabók (1411), a soproni német cipészek (1447) és a német szabók (1477) számára ugyanott. 1502-ben Kolozsvár (ma Cluj, Románia) szabócéhe fogadott el szabályzatot a legények számára. Ebben már a legény vándorlás teljes menete, minden eleme megtalálható. Az érkező vándor szállása (Herbrik, Herberg). az üdvözlésnél szokásos poharazás, a legényládába befizetendő díj, az öreglegény (helyenként dékán) kötelessége a munkakeresésben a vándor számára, az atyamester (német Herbergs-Vater) jogköre stb. (Szádeczky 1913, II. 28, Domonkos 2002, 50-52). A céhes szervezetek száma a történeti Magyarország területén a 14-19. század közti időben 212 iparágban mintegy 5 ezerre tehető (Éri - Nagy - Nagybákay 1975-1976. I„ Domonkos 1991, 30), ami kifejezi ezen intézmény jelentőségét az ország társadalom- és gazdaságtörténetében. A vándorlás célja, időtartama A késő középkori céhfej lödés igen megnehezítette a mesteri cím elnyerését. „Mestermű" (magyarul remeklés) elkészítéséhez kötötték a 15. századtól fogva Európa szerte, a német nyelvterületen pedig a mesterlegénynek előbb vándorolnia kellett, mielőtt a „mesterművet" elkészítette. Ezt a szokást sem Franciaországban, sem Angliában nem ismerték (Weber 1979, 125). Magyarországon a 15. század óta a legénynek egy-két év után el kellett hagynia tanuló éveinek városát, s meg kellett kezdenie a vándorlást. Hosszú útja során városokat kellett munkát keresve meglátogatnia, hogy a mesterséget minél jobban megtanulja. Királyi rendeletek 1761-ben és 1766-ban is 3 évi vándorlást írtak elő a magyarországi mesterlegények számára. Az 1813. évi rendelet szerint a legény tartozott három éven át „feloldozhatatlanul és félbeszakíthatatlanul" vándorolni. Előfordult a 18325