Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Nagy Vera: Fémművességgel foglalkozó cigányok Hódmezővásárhelyen

vedret is csináltak."

6 Nagy Gyula kiegészíti még termékeiket kalapáccsal, vonókéssel, harapófogóval, megjegyezve, hogy javításokat nem végeztek, csak tanyáról-tanyára járva árulták portékáikat. Egyik legfontosabb munkájuk, a fúrók után furuscigányoknak is nevezték őket.

7 Kiss Lajos a fazekasok eszközkészletének ismertetésekor említi az öntökalánt, melyről megjegyzi, hogy „cigánykovács csinálja pléhből."

8 Munkáik közül népművészeti szempontból kiemelkednek a cigányfogasok, melyekből a Tornyai János Múzeum is számos darabot őriz. Kiss Lajos rövid írását a cigányfogasokról azért is érdemes teljes terjedelmében felidézni itt, mert nem csupán azok készítését ismerteti, de ír a cigánykovácsok szerszámairól, az általuk használt alapanyagokról is. „Kint a városszélen, a putriban készülnek azok a cifra fogasok, melyeket majd minden háznál megtalálunk. Ezek készítőikről, a kolompárcigányokról neveztetnek cigányfogasoknak. A kolompárcigányoknak alig egy-két darab szerszáma van. A földbe vert, hosszú szárú üllőn, kalapácson, lyukasztón és ollón kívül nincs is más szerszáma. Ezekkel kalapálja ki a serpenyőt, készíti a tepsit, nyitolja össze a fogast. A cigányfogas ócska vasakból, leginkább elhasznált kerékráfokból, abroncsokból készül, miket az ócskapiacon, vasaszsidónál vesz, vagy házról házra járva koldul össze a kolompárcigány. Az üllőn egyenesre kalapálja a kétujjnyinál szélesebb vasat, kilyukasztja a lyukasztóval, s a kaszaoromból készült fogakat benyitolja. A fogast tűzön kicsit megmelegíti és szurokkal bekeni. Ez a legegyszerűbb fogas, de szokták színesre is csinálni, amihez a piros spanyolviaszkot használják, ugyanazzal az eljárással, mint mikor beszurkolják. Legújabban annyi színűre csinálják, ahány színű spanyolviaszkot tudnak szerezni. A színezésen kívül cifraságokat, bádogból vágott kacskaringókat, fákat, madarakat, csillagokat stb. szoktak rátenni. A fogason látjuk a város végén szokásos jegenyenyárfákat. a kocsiút porában fürdő verebeket, pipiskét, a mezőre szálló galambokat."

9 Munkáik között meg kell említeni a cigányzsanért is, mellyel a bútorfestő asztalosok a menyasszonyi ládák némelyikén a fedelet a ládatesthez erősítették. A cigány szöget rombusz alakú lemezből hajtották föl. Répaszelőjük fakeretbe foglalt téglalap alakú lemez volt, melynek felületét C-vágó segítségével alakították ki fogazottra. A fémmunkával való foglalkozás a cigánycsaládokban apáról fiúra öröklődött. A Mika családban például minden fiú ezt a mesterséget űzte. Közülük négyen alapító tagjai voltak 1951-ben a Szegkovács Kisipari Termelőszövetkezetnek. A 20. század első felében azonban nem minden ehhez értő cigányember foglalkozott egész évben fémmunkákkal. Legtöbben csak télen végezték ezt a tevékenységet, amikor más munka nem volt. Nyáron inkább eljártak tanyákra, kemencét építeni, tapasztani. A 20. század közepétől a cigányok fémmüves tevékenysége egyre inkább a bádogos munkák felé fordult. Ekkor már kevesen készítettek fúrókat, ácskapcsokat, patkókat, inkább a háztartásban használatos lemezáruk találhatók munkáik között. Az s Kiss L. 1956.51. 7 Nagy Gy. 1975. 379. * KissL. 1964. 294. 9 Kiss L. 1958. 149-150. 308