Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Nagy Vera: Fémművességgel foglalkozó cigányok Hódmezővásárhelyen

egyszerűbb munkákhoz ócska lemezeket használtak föl; a konzervdobozok például alkalmasak voltak tésztaszaggatók készítésére. Aki tehette, igényesebb munkákhoz boltban vásárolt feketelemezt, horganylemezt. A 20. század első felében és közepén jellegzetes cigánymunkák voltak a lemezkádak, lemezteknők, üstházak, füstelvezető csövek (sparhetcsű, könyökcsű), kanta, locsoló, vödör, szemétlapát, parázslapát, sütővas, cigányszög, palacsintasütő, nyeles serpenyő, répaszelő, tésztavágó és a tepsik. A tésztaszaggatók és a tepsik iránt mutatkozott legtovább igény. Egyesek vállalták berakott sütő készítését sparhelthez vagy kályhához, némelyek pedig lábast is újra fenekeltek. A feketelemezből készült tepsiket cigánytepszinek is hívták. A négyszögletes tepsik közül a nagyobbakat kemöncetepszinek nevezték, s a tanyai parasztasszonyok vásárolták előszeretettel. Ebben sütötték a kalácsot, vagy disznóvágáskor a hurkát, kolbászt, savanyú káposztát a kemencében. A kemöncés tepszi formailag is eltért a kisebb változatoktól; oldala nem derékszögben állt az aljával, hanem kissé kifelé tartott, végeire pedig fület tettek. A lernibtn használt darabokra nem kellett fül. Kemencés tepsikre ma már nincsen igény, de kisebb méretűeket Rácz Sándor (1950) még ma is készít. Apjától, Rácz Józseftől tanulta ezt a munkát, aki ebből tartotta el családját. Lemezvágó olló segítségével szabja ki a megfelelő méretű téglalapot a lemezből. Ennek szélén körben, jelölőlemez segítségével bekarcolja a fenék szélét, vagyis a hajtogatás helyét. Ugyanígy kijelöli a perem hajtását is. A sarkoknál ezt a hajtást kissé levágja. Egy falapon fakalapács segítségével a jelölés mentén behajtja az éleket, a sarkoknál keletkezett füleket pedig oldalra hajtja. Végül leszegi a két hoszszanti oldal, majd a két rövidebb oldal szélét. Cigánymunkák voltak a kerek tepsik is, melyeket a vásárhelyi asszonyok főképp túrós lepény sütésére használták. A kerek tepsi készülhetett sima széllel, de lehetett cakkos, azaz ráncos is. Sokáig népszerű termékeik közé tartoztak a tésztaszaggatók, melyekből tíz. tizenöt félét készítettek. Kézzel hajtogatták különböző formákra: rózsa, szegfű, herelevél, fenyő, kakas, madár, szív, hegedű stb. Míg korábban az üstházat a cigányok is el tudták készíteni, addig a 20. században már kováccsal csináltatták ennek lábát és fülét, ami bizonyíték arra hogy ekkor már tényleges kovácsmunkát nem végeztek. A fémmunkával foglalkozó cigányok az igazi iparos mesterekhez képest kevés szerszámot használtak. A 20. század közepére a tényleges kovácsmunkák megszűntével eltűntek a műhelyeikből a tűzi szerszámok, fujtatok. Tevékenységük inkább csak a hideg megmunkálásra szorítkozott. Legfontosabb szerszámaik az üllő és a kalapács. A fatőkébe helyezett üllőt kováncának nevezték, de üllőszerű szerszám volt a dopó is. Négy-öt kisebb-nagyobb kalapácsot használtak, köztük egy fakalapácsot. Vasrúd szolgált a tepsi szélének hajtogatásához. A lemezek kiszabásához lemezvágó ollót és körollót használtak, ez utóbbit például a vödör aljának kivágásához. Fülnyomót alkalmaztak a kanták fülének préseléséhez, rundolót a sparhetcsö kerekítéséhez, a zikni pedig a peremezést szolgálta. A tésztaszaggató formák kialakításához egy kis fadarab és egy kés elegendő volt. A legtöbben a helybeli és környékbeli piacokon, vásárokban értékesítették portékáikat. Szeged, Békéscsaba, Kiskunfélegyháza, Kistelek, Orosháza, Maroslele, 309