Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

KORKES ZSUZSA Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához R

égen a pásztoroknak szükségük volt a gyakorlati tudásukra, mert nem volt akkor állatorvos, egy járásban csak legföljebb egy." Ezt a megállapítást, melyet Papp Mihály egykori juhász számadó mondott, mottóul választottam e rövid tanulmány elejére. Az 1970-es évek végén, a Kiskunságban végzett kutatások során számos pásztortól és nagyállattartó gazdától sikerült állatgyógyításra vonatkozó adatot gyűjteni, melyek elsősorban a 20. század első felére datálhatóak. Természetesen akadnak köztük olyanok is, amelyek a korábbi évszázadok gyakorlatát követik, mint pl. a kergeség gyógyításánál a juhok koponyalékelése vagy a megrontott tehén véres tejének verése. Több betegség gyógyításánál hasonló eljárásokat tapasztalhattunk az egyes állatfajtáknál, mint pl. a szemen lévő hályog eltávolítása, csonttörés, tőgygyulladás, vagy egy-egy szert, mint pl. a kékkövet többféle baj kezelésére is alkalmazták. A gyógynövények közül elsősorban a tályoggyökeret használták a kiskunságiak különböző állatbetegségek kezelésére. Egyes betegségeknek, amelyek igazi okát nem tudták és csak azt látták, hogy valami nincs rendben az állatnál, általános elnevezést adtak; tályogos a ló, tályogos a disznó. Ilyen esetekben a tályoggyökeret használták, mint lehetséges gyógyító szert, amely némely esetben hatásosnak bizonyult, némelykor azonban nem. Ilyenkor más gyógyító eljárással kísérleteztek. A tályoggyökér megfőzött levét betegség megelőzésére is használták és nemcsak a nagyobb állatoknál, hanem a baromfinál is, „mert ez belülről tisztította a jószágot. Éppen ezért ezt olyankor is lehetett az állatoknak adni, amikor nem voltak betegek." (Bankfalu) A tályoggyökeret kaszálós helyeken lehetett találni. Virágzás után gyűjtötték a növény gyökerét. Marhák, lovak és sertések gyógyításánál használták. „A lónak, ha fájt a szügye, akkor árral átszúrták a bőrét és belehúztak egy darabka gyökeret és az a törődött vért kiszedi". (Bodoglár) „Összeszívta benne azt a sok sárga vizet, mert az a sok sárga víz összejárja a lónak a vérit, és az kifolyik a gyökér mellett." (Halesz) Szabadszálláson a tályogos ló nyakába húzták a gyökeret, amit itt kehgyökérnek neveztek. 1 Ha lebetegedtek a disznók, „megtályogosodtak", akkor a fülükbe húzták bele a tályoggyökeret. „Ilyenkor fölhúzza a fülit a malac." „Menés közben is úgy mén, mint a részög ember, hideg neki a füle." Ha egészen mélyen húzták be, akkor le is szakadhatott a malac füle. Később már csak keresztülszúrták a fülét és a gyökér mellett folyt ki a genny, így csak egy kisebb luk maradt meg. Gyógyították úgy is a malacokat, hogy megfőzték a gyökeret és beleöntötték a moslékba. ' Kunszentmiklóson a kehes ló szügyébe húzták a kehgyökeret, miáltal ott tályog keletkezett, ami néhány nap múlva felfakadt és kifolyt. (Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása. Reprint. Szolnok 1974. 94. 285