Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Korkes Zsuzsanna: Adatok a Kiskunság népi állatgyógyászatához

Marhák gyógyítása Megdagadt a tehén tőgye, mert vagy megnyomta, vagy ellés után, mikor a borjú nem bírta kiszívni a tejet. Gennyes tejet adott az állat. Ilyenkor meleg vizes ronggyal borogatták, vagy a zabszalmát megfőzték, rárakták egy zsákdarabra és azt borították az állat tőgyére. Ezt néhányszor megismételték és rendbejött a tehén tőgye.(Halesz) Szabadszálláson ecetes vizes ruhával vagy szappanos vízzel mosogatták, és közben folyamatosan húzogatták a tehén tögyét. Kirepedezett tőgyet vajjal vagy avas szalonnával vagy tejföllel kenték. Megállt a tehén kérődzője, akkor megjáratták, vagy záptojást ütöttek bele meg egy fél liter tányér olajat (napraforgó olaj) adtak neki. Mások fűzfadarabot raktak a szájába, amit két madzaggal a nyakánál felkötöttek. A tehén addig rágta a fadarabot, míg megindult a kérődzője. Haleszi idősebb ember szerint az is segített, ha sárgadinynye megfőzött haját etették meg a tehénnel, de a keserűsó is hatásosnak bizonyult. Szabadszálláson fél liter vörös borban 3 csomag szódabikarbónát oldottak fel, hosszú nyakú sörös üvegbe töltötték, és annak segítségével öntötték a tehén szájába, de itt is alkalmazták a záptojást, amit palozsna tojásnak mondtak. A felfújódott tehén horpaszát egy hegyes késsel átszúrták és egy belülről kipucolt nádszálat húztak bele. Mikor már kezdett gyógyulni, akkor kerolinnal vagy fáradt kocsikenőccsel kenték a sebet, hogy a légy ne köpje be. (Szabadszállás) Az is segített, ha olajban elkevert felaprított vöröshagymát etettek meg a jószággal.(Halesz) Ha beköpte valami a tehenet, akkor patikában vásárolt büdöskő olajjal kenték vagy összetört bilinddel (beléndekmag) szórták be a sebet. A sebre farkasalma levelét is tették vagy annak megfőzött levével mosogatták.(Szabadszállás) Félegyháza környékén szintén használták a kerolint és a kékkövet, vagy timsót raktak a sebbe. A vértályogos marha nem evett, lázas volt, ilyenkor megerelték. (Halesz) Szabadszálláson tehéngugának nevezték azt, amikor „a vér összeszalad és gennyé válik." Mikor már megérett és puha lett a közepe, akkor éles bicskával kereszt alakban megvágták, ún. császárvágást csináltak. Jól megnyomkodták, hogy a genny kijöjjön teljesen, majd egy kevés összetört kékkövei beszórták. Hasmenéses marhának vízbe vagy korpába kevert, összetört faszenet vagy 2-3 feldarabolt vadgesztenyét adtak. (Halesz, Szabadszállás) A tiidőgyulladásos jószágot körülcsavargatták zsákkal vagy pokróccal és langyos vízzel locsolták. Szabadszálláson tüdőlobnak is nevezték a betegséget és büdöskővirág port adtak be vagy állott, ecetes vagy ólomecetes ruhával borogatták az állatot. Marhamételyt úgy legeli fel az állat. Rárakódott a májára, kiszáradt a tehén, mert a betegség erős hasmenéssel járt. Ilyenkor disztolyozták a marhát. Ahány mázsás volt a marha, annyiszor 3 disztolyt számoltak. Kezelés előtt és után nem adtak enni a jószágnak. (Szabadszállás) Letetvesedett tehén nyakát petróleummal kenték le, de csak azt a részt, ahol a legtöbb tetűt látták. Az eljárást csak egyszer végezték el, mert többszöri kezeléssel kihullott volna a szőre. Száj- és körömfájásnál forró „meszetlébe" nyomkodták a jószág lábát. Timsós vagy kékköves vízbe pálcára tekert rongyot mártottak és azzal törölték meg az állat száját. Utána, mikor kezdett kirepedezni a bőre, akkor disznózsírral kenték be. 286