Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Kepéné Bihar Mária: Életstratégia és alkalmazkodás: egy fóliás család gazdálkodás napjainkban

kísérletezés összehozta az embereket. Szép számmal jöttek össze a fóliások egy-egy jelentősebb munkához, mint a kútfúratás és a fólia állítása. Az igazsághoz az is hozzátartozik. hogy voltak olyanok is, akiket a fokozódó verseny bezárkózásra, tudásuk féltékeny őrzésére ösztönzött. „Nemsokára aztán már kezdtünk duplafallal dolgozni, de nem vázasán, csak drótokat húztunk be, és arra jött a második fóliafal belülre. Elég körülményesen ment a dolog. A környezetünkben is így fejlődött mindenki, próbáltuk ellesni egymástól a technikát. Ha valaki elment valami anyagért messzebbre, mondjuk Szentes felé, amikor hazajött elmondta mit látott, ott hogy csinálják, mert ami látszik, azt nem lehet titokban tartani. (...) Azért nagyjából baráti volt a viszony mindenkivel. Elmentünk egymáshoz megbeszélni, na ugyan hogy csinálod, mint csinálod, oszt logikázott az ember. Minden embernek más az elképzelése. Van egy alap és abból lehet variálni. Volt persze olyan is, aki a csillagot is letagadta volna az égről, nem lehet együttműködni vele." A fóliázásnak ez a korai időszaka a vérre menő kísérletezések, a drága tanulságok és a nagy bukások időszaka volt. Nincs olyan termelő, aki ne emlékezne ezekből az időkből teljes fóliákat tönkretevő fagykárokról, reménytelenséget hozó nagy veszteségekről. A Kertész család is megérte ebben az időszakban, hogy szinte újra kellett kezdenie a fóliázást. „Tizennégy éve körül volt egy óriási hóvihar úgy februárban. Abban a hóviharban, mert hogy akkor még nem volt fűtésünk, a nyolc fóliaágyból hét teljesen összetört, pedig már ki volt kelve benne a retek. A duplafóliát, a vázat, a rengeteg drótot, teljesen összenyomta a hó. Az a retek-szezon teljesen odalett, de ezen a részen mindenki így járt. Akkor rögtön észbe kellett kapni, csövek után menni, mert akkor még nem lehetett annyi anyagot szerezni, mint most. Annyi embernek volt kára, hogy nem is jutott mindenkinek aztán cső, meg fólia. Aki előbb ébredt vasárnap reggel, merthogy akkor ért bennünket ez a csapás, csak az tudott újrakezdeni. Hétfőn reggel már ott voltam nyitásra a mezőgazdasági bolt előtt. Jött egy egész szerelvény fóliacső, vagy 600 szál, dehát abból nem juthatott mindenkinek! Aztán meg azt is meg kellett várni, míg a fagyott fóliát ki tudtuk bontogatni. Két hónap múlva tudtunk csak újraindulni, de volt aki csak egy-két év múlva vagy soha. Embertelen munka volt újrakezdeni az egészet." Az 1980-as évek elejére a fóliázás egyre több család számára már nemcsak jövedelem-kiegészítést, hanem gazdálkodási főprofilt jelentett. Ez maga után vonta azt is, hogy a fóliások mindinkább törekedni kezdtek a gépesítésre és a racionálisabb munkaszervezésre. Megjelent a fűtés, kezdetben vegyes tüzelésű kályhákkal, olaj és szénfütésü kazánokkal, majd karborobotokkal. A fárasztó slaghúzogatásos öntözést pedig a csöpögtetős, szórófejes rendszerek váltották fel. Mindenkinek a saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy mekkora az a földterület, amit optimális körülmények között meg tud művelni a rendelkezésére álló munkaerő és gazdasági eszközök segítségével. Kertész László így emlékezett vissza próbálkozásaira: „Ezután a fagykár után már duplavázas fűthető fóliákkal kezdtünk újra. Olajjal fűthető maszek gyártmányú kazánok voltak ezek. Abban az időben az ország másik sarkába elmentünk, ha hallottunk egy jó kazánkovácsról. Szandaszőlősről hozattam én is az elsőt. Elmentünk, megegyeztünk, én is minden fóliába csináltattam egyet. Már 276