Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Kepéné Bihar Mária: Életstratégia és alkalmazkodás: egy fóliás család gazdálkodás napjainkban

velésben termeltek. így hamarosan virágzó, Kecskemét és Pest piacait is meghódító, intenzív primőrzöldség-termesztés indult útjára a területről.

9 A bemutatni kívánt Kertész család fóliázásának története is innen indult. A jelenleg négytagú verebi Kertész család fő megélhetési forrása a fóliás kertészet. A családfő Kertész László 1945-ben született a megye egyik Tisza-menti településén, míg felesége Erzsébet asszony 1947-ben a Kiskunfélegyházához tartozó Halesz egyik zöldségestanyájában látta meg a napvilágot. Két gyermekük van, Laci 1973-ban, Anna pedig 1977-ben született, jelenleg még mindketten otthon, szüleikkel élnek és gazdálkodnak. A tanulmány elsősorban a Kertész Lászlóval készített interjúkra és a fóliás gazdaságukban végzett megfigyelésekre épül. Idősebb Kertész László és felesége Erzsébet asszony Kiskunfélegyházán ismerkedtek meg közös munkahelyük révén, mivel mindketten a vendéglátós szakmát tanulták ki és abban is dolgoztak egy kiskunfélegyházi vendéglőben. A váltásra akkor került sor, mikor a férjnek súlyos egészségügyi okok miatt az üzletvezetői és felszolgálói munkájával fel kellett hagynia. Akkor támadt az az ötlet, hogy fóliázással foglalkozzanak. A családfő így emlékezett vissza erre az időszakra: „Én addig dolgoztam a vendéglátásban, amíg az egészségem megengedte, de ebben a rohangálás munkában tönkrementek a lábaim. Visszér, lábtrombózis miatt hagytam abba 1977-ben. A fóliázás meg onnan indult, hogy parasztember fia vagyok, nálunk is jószág meg föld volt. Ebbe beleszületett az ember, a koromhoz viszonyítva ami rám esett munka, abba mindbe beleneveltek a szüleim, a jószáglegeltetésbe, kapálásba. Meg a nejem szintén tanyasi lány volt, Haleszből való. Apósomék révén kerültem én a kertészkedésbe, mert ők már akkor zöldségeztek, kertészkedtek, primőrrel foglalkoztak a hatvanas évek végefelé. Már az ő szüleik is korai retkeztek, paprikáztak. Gyakran hazaszaladtunk, segítettünk ezt-azt, ismertük már a munkákat, nem esett messze tőlünk." A megváltozott élethelyzetben tehát a már meglévő hagyományos paraszti tudásra épülő szellemi, tapasztalati tőke volt az, ami a fóliázás felé terelte a családot. A gazdaság kialakítása, fejlesztése azonban így sem volt egyszerű feladat. Minden termelőnek be kellett járnia a saját maga küszködéseivel, kudarcaival kikövezett fejlődési utat. „Aztán meg szép lassan belecsurrantunk-cseppentünk a fóliázásba, most meg már 24-25 éve csináljuk. Legelőször szabadföldi retekkel kezdtük, utána meg 10001200 négyzetméter fóliával folytattuk. A hasznot azt meg mindig szépen visszaforgattuk, de ez így van a mai napig. Ami bevétel van, azt visszaforgatjuk, nem halmozzuk föl a pénzt. Az első három fóliánk szimpla, fűtés nélküli fólia volt, ehhez aztán építettünk még kettőt. A vázuk először műanyag volt, csak később cseréltük ki vascsőre. Csak tavasztól a fagyokig termelgettünk, télen nem tudtunk, mert nem volt fűtés. Aztán még bővítettünk 8 ágyra, de akkor azok már át lettek forgatva más irányba. Addigra az ember szerzett már annyi tapasztalatot, hogy a szellőztetés mégis jobb szélirányban, mert úgy könnyebben ki tud szellőzni a fólia!" A fóliázás elterjedésének sajátos közösségteremtő szerepe is volt. A fóliázásba fogóknak nélkülözhetetlen volt egymás tapasztalatainak, tudásának átvétele. A közös 9 Bihar M. 2002b 359-414. 275