Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

MUNKÁK ÉS EMBEREK - Fodor Ferenc: Dohánytermesztés egy maradéki gazdaságban

„ Még az első fagy nem lösz. addig nem alszunk. Úgy alszunk, hogy az ablak mellett, kétóránként indítani, akkor hallgatni, hogy bekapcsol-e a melegítő. Van egy olyan szakasz a szárításnak, hogy nem szabad 4 fokot essen a hőmérséklet, akkor el lehet dobni mind." Amikor kiszárad a dohány, akkor egy éjszakán keresztül „nedveződik". „ Ugyanúgy fújja be a ventilátor a levegőt, de akkor eresztjük alá a vizet, hogy megpuhuljon. Akkor olyan puha, mint egy rongy, akkor rakjuk ilyen kutiákba, bálázzuk." A megpuhult leveleket kiszedik a rámákból és minőség szerint bálázzák. Kb. egy méter hosszú, 60 cm széles és 50 cm magas faládába erős zsákvásznat terítenek, melybe ezután a leveleket egymással szembe rakják. Menet közben a ládában lévő leveleket többször megtapossák, hogy minél több férjen egy bálába. Végül a vásznak sarkait összekötik, és az így kapott bálákat hűvös helyen tárolják. Az átadás helyben történik. A gyár teherautói kéthetenként szállítják el a bálákat. Egy szezonban huszonkét-huszonhárom szedés van. A dohányt öt osztály szerint fizetik. Az első osztályú kilója 2003-ban 113 dinár volt, a másodosztályúé 98 dinár, a harmadosztályúé 79 dinár, negyedosztályúé 50 dinár, az ötödosztályúé 25 dinár. 2004-ben az első osztályú ára 91 dinárra csökkent, míg az ötöd osztályúé 55 dinárra emelkedett. A kiadások hatalmasak. „A nafta 400 ezer dinár, a napszám szintén több. mint 400 ezer dinár, 100 ezer a villany. Tavaly huszonháromszor szedtük. Ez azt jelenti, hogy huszonháromszor tizenkilenc napszámot kellett fizetni. De azért volt olyan jó dohányunk, mert háromszor kapáltunk. Saját munkánkat nem számítjuk, azt nem írtam. " Az Ipacs család kényszerűségből vállalkozott. A dohánytermesztés nem illeszkedik a maradéki gazdálkodás hagyományába. Eredményessége a mindenkori termelési és értékesítési lehetőségektől függ. A gyárral szemben a termelök kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel a dohány nem tárolható, szabadon nem értékesíthető. Nem csoda tehát, ha a család szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor mindketten alkalmazásban voltak. „Jobb volt, míg minden hónapban kaptunk fizetést, mikor dolgoztunk. így egyszer vagy kétszer kapsz fizetést évente, azt szét kell osztani egész évre. Mi öten vagyunk, egyik nagyiskolás, másik középiskolás, a harmadik kisiskolás, tudd, hogy kinek lesz kicsike a cipője, vagy kinek mikor, mi kell." 272