Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
MUNKÁK ÉS EMBEREK - Fodor Ferenc: Dohánytermesztés egy maradéki gazdaságban
A dohánytermesztést államilag támogatják, de a támogatást feltételekhez kötik. „Amikor a palánta ki van ültetve, akkor kapunk prémiát az államtól. Ellenőrzik, hogy ki van- e ültetve. Idáig 71 000 dinár volt hektáronként. Ennek megkapod a felit. Ezt nem ütik le. Ez a segítség az államtól. Megvan, hogy hektáronként mennyi kilát kell átadni, akinek nem volt meg, akkor a másik felét nem kaptad el, mert nem adtad át az előírt mennyiséget." Az elültetett dohány nagy odafigyelést kíván. A tenyészidőben háromszor kell megkapálni, kéthetenként kell permetezni, azért, hogy megfelelő minőségű legyen a termés. Traktorral, függesztett permetezővel permeteznek. „A szárakat fölemeljük, amennyire lehet, estefelé permetezzük, amikor a levelek olyanok mint a rongy, akkor nem törik el, ha le is hajlítja. Ha esős az idő, akkor minden 10 napba permetezni kell. Tetű ellen, gomba ellen. " Kapálásra napszámosokat fogadnak. A következő nagy munka a virágok levágása. Nagy előnye a „vízen termelt dohánynak", hogy egyszerre virágzik, így csak egyszer kell sorba járni. A virágot metszőollóval vágják le. Erre azért van szükség, hogy „jobban hajtsa a levélbe az erőt", a fölső levelek is megfelelő nagyságúra nőjenek. A dohánytermesztés legnehezebb munkája a szedés. Erre napszámosokat fogadnak. A napszámosokkal szemben a családnak két kikötése van: nem szabad káromkodni, és tilos a dohányzás. Az utóbbi tilalmat azzal magyarázták, félő, hogy az eldobott cigarettacsikkben lévő dohány vírusfertőzést okozhat az állományban, illetve megfertőzheti a talajt. A napszámosok között vannak boszanacok, izbeglicák, szerbek és magyarok is. A szedéshez 19 munkás kell. Öt-öt munkás a prikolica - pótkocsi - mindkét oldalán két-két sort hajtva, tíz-tíz sort szed. Tőlük két-két fő hordja a prikolicára, ahol egy-egy fő szedi el a nyalábokat, majd adják a rámázóknak. Két fő rámáz. Egy fő vezeti a traktort, a szedők ütemében haladva. Csak annyi rámát szednek teli, amennyi a szárítókba elfér. A szárítókat a dohánygyár helyezte ki. A befektetéshez a családnak nem volt elegendő tőkéje, így banki kölcsönt vettek föl. „Nem volt semmilyen píz, hogy befektess, garancia kellett a banknak. Megcsináltuk a garancialevelet a házra. Az első évben mikor elkezdtük, nagyon nagy szárazság volt, és alig bírtuk bekeríteni, hogy ne maradjunk sokat adósak. Nagyon féltem, hogy mi lesz, ha jövőre is ilyen rossz termés lesz, oszt a vasúton aludjak, vagy hol. Most már jóegynéhány évben nem maradtunk adósak." A szárítók 10 évre vannak lekötve. Az árát minden évben az átadott dohány árából vonják, fokozatosan. „Tíz év alatt ki kell fizetni, de az jó, hogy már 2-3 évvel pluszba vagyunk, egy kis jövedelem lett, és ha én úgy gondolom, hogy jövőre nem akarom csinálni, nem akarok új szerződést kötni, akkor szétszedik és elviszik. Ha kifizetjük, akkor a miénk marad." A dohányt minden ötödik nap szedik. Szedés után a teli rámákat a szárítóba helyezik. A szárítás négy napig tart. A szárítók naftával - gázolajjal - működnek. A nafta a szárítók melletti, 10 hl-es ciszternában van. Automata olajégők melegítik a levegőt. A forró levegőt ventilátor fújja a szárítótérbe. A szárítás folyamatát, a levegő hőmérsékletét négyóránként szabályozni kell. Ez rendkívüli odafigyelést igényel. 271
