Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Nóvák László Ferenc: Táj, ember, település
kelet-északkelet felé emelkedő térszín a földművelés számára biztosított kedvező feltételeket. Itt alakultak ki a mezővárosi gazdák üzemközpontjai, a szálláskertes övezet (Mártély, Kenyere, Ráros, Csomorkány, Erzsébet, Férged, Szikáncs puszta). Az északkeleti külső határt a külső legelő területe képezte (Vereskutas, Tótkutas, Szöllős, Fecskés, Mágócs, Újváros, valamint Derekegyháza puszta). A 17. század végi háborúságok idején Vásárhely lakossága is menekülésre kényszerült. 1 0 A 18. század elejétől állandóan lakottá vált a helység. A 17. században Bercsényi Miklós „szentelt Vitéz, Császár és Koronás Királyunk Ő Felsége Komornyikja, Tanácsa, és Mező Szegedi vég Házának Feő Kapitánya" birtokát képezte Vásárhely, azonban a Rákóczi-szabadságharc bukását követően (1711) az árulóvá lett Károlyi Sándor gróf birtokába került a helység. Gróf Károlyi Ferenc Szegváron alakította ki uradalmi központját, s majorsági birtok része lett Derekegyháza (itt 1765-ben épített kastélyt a Károlyi família), Mágócs, Ráros puszta fele és Újváros harmada. 1 1 A határ többi területe, a puszták együtteséből álló külső határ a vásárhelyi jobbágyok birtokában maradt. Az egységes református mezővárosi közösség ellen a római katolikus földesúr támadást intézett, s ennek következtében mérette fel a szállásföldeket 1751-ben. és az úrbáriumot kívánta bevezetni 1756-ban, amely szabályozná a jobbágy földbirtoklást, a kötetlen, szállásos határhasználati rendszert, s előírta volna a jobbágyok pénz, munka és természetbeni szolgáltatásait. Ez a törekvés kudarcot vallott, nem került bevezetésre az urbárium. Az úrbérrendezés viszont Mária Terézi királynő 1767. évi úrbérrendelete alapján megtörtént, amely alapján 1770-ben felmérték a jobbágyok által birtokolt földeket, megállapították a jobbágyok, házas és házatlan zsellérek számát, valamint az úrbéresek által birtokolt földterület, a jobbágy telek (sessio) nagyságát. Az első úrbéri tabella 1772-ben készült el, amely 760 jobbágyot regisztráltak, akik összesen 292 6/8 jobbágytelket, ezen kívül 19 háznélküli földes gazda 3 2/8 sessiót birtokolt. Hódmezővásárhely határát minőség szerint második osztályba (klasszis) sorolták, s ennek megfelelően a jobbágytelek egy holdas házastelket, 28 hold szántót és 8 hold kaszálót foglalhatott magában a törvény értelme szerint. A házas zsellérek száma 536 házas és 66 háznélküli zsellér volt (jóllehet a házas zsellérek földdel nem rendelkeztek, Vásárhelyen 42 fő birtokolt földet). A jobbágytelek képlékenységére jellemző, hogy a vásárhelyi gazdák az országosan meghatározottnál lényegesen nagyobb földbirokkal rendelkeztek, amely szükségszerűen meg kellett, hogy haladja az országosan meghatározott nagyságot. 1773-ban 1173 3/8-ra emelkedett a sessiók száma, s emellett 198 4/8 jobbágyteleknyi maradványföld keletkezett (pl. Tompahát és Kéktóháton 4000 hold. Újvároson 1633 hold, Sámsonon 650 hold). Ezeket az uradalmi birtokhoz csatolták, de a vásárhelyi jobbágyok bérleményként használhatták azokat továbbra is. 1 2 Az úrbéri, illetve földbirtok viszonyok rendezése folyamatosan haladt. Már az országos törvénykezések előtt, 1827-ben napirendre került az örökváltsági szerződés előkészítése, amely a legelőváltság miatti nézeteltérés miatt elhúzódott 1848-ig. Köz1 0 Többek között vonzó helynek számított a reformátusok számára Nagykörös, ahová több család is menekült, és meg is gyökeresedett (például a V.[ásárhelyi] Faragó). Nóvák László, 1978. " Nóvák L. F. 2003a. 16. 1 2 Rákos I. 1984. 522-561.; Részletesen lásd Nóvák L. F. 2003b. 262
