Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Nóvák László Ferenc: Táj, ember, település

NÓVÁK LÁSZLÓ FERENC Táj, ember, település T

áj, ember és település, azaz egy adott földrajzi környezetben az ember által létrehozott település elsődlegesen geográfiai és etnográfiai tényező. Táj és ember kapcsolatát az antropogeográfia fedezte fel a 19. század végén. Ellentétben a földrajznak a természeti, fizikai mivoltával, az emberföldrajz a humán tényezőkre helyezi a súlypontot, s egyben a földrajztudomány szerves részének tekinti azt. Az ember birtokba veszi a természetet, saját szükségleteinek kielégítésére fordítja annak javait.

1 Jóllehet, az antropogeográfia említést tesz a településről, mint az emberi szükségletek kielégítésének egyik formájáról, a táj és ember kapcsolatában mélyebb összefüggéseket a településnéprajz állapít meg. Az ember birtokba veszi a földfelszín egy megfelelő darabját, amely élettevékenységének színtere. Mezőgazdálkodást valósít meg, a jóminőségű földeken szántóföldi gazdálkodást folytat, s a laposabb területeken pedig az állattartás szükségleteit teremti meg, részben legeltető, részben szénatermesztő gazdálkodás formájában. Az ember települést hoz létre. Megfelelő - rendszerint ár- és belvíztől mentes - védett helyen építi fel lakóházát, a gazdálkodáshoz szükséges építményeket helyezi el. Ezek a házastelkek, porták együttese alkotja a település belső központját, amely lakás és gazdasági funkcióval rendelkezik. A házastelkek együttese, a lakó funkció mellett a belsőség más fontos funkcióval is rendelkezik, mint a szakrális, közigazgatási, kereskedelmi, kézműipari funkció, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a település létezéséhez, különböző emberi szükségletek kielégítéséhez. A település jelentős részét alkotja a külterület, a határ, ahol a gazdálkodás megvalósul, s munkahely funkcióval rendelkezik. A határ kiterjedése, nagysága függvényében ott is kialakulhattak üzemhelyek, üzemközpontok, amely a belsőségen lévő gazdasági irányító-központtal együtt alkottak szerves egységet. A település tehát kerete az ember létezésének, amelyben sajátosan nyilatkozik meg a lakásszükséglete építészet formájában, s ahhoz kapcsolódó táji adottságoknak megfelelő mezőgazdasági tevékenységben.

2 Táj és ember kapcsolatában jellegzetes képződmények az alföldi nagyhatárú települések, a mezővárosok, amelyek évszázados fejlődés eredményeként alakultak ki. Példaként emelhetjük ki Kecskemét, Nagykőrös, Karcag, Jászberény, Hajdúböszörmény, s más településeket, amelyek A 13. századtól vették fejlődésük kezdetét, az aprófalvas településhálózat felbomlása, a településkoncentráció révén.

3 A továbbiakban egy tekintélyes mezővárosra, Hódmezővásárhelyre irányítjuk a figyelmet. Hódmezővásárhely is a táj és ember kapcsolatában sajátos település, településrendszer. Jellegzetes mezőváros. Ennek sajátosságát a településföldrajz állapította meg. A funkcionális morfológiai szemlélet három Hódmezővásárhely települést álla1 A kérdéshez összefoglalóan Nóvák L. 1997. 155-165. 2 Lásd Nóvák L. 1995. 3 A kérdéssel kapcsolatban vö. Szabó I. 1948.; Kubinyi A. 2004. 257