Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Klamár Zoltán: Martonos falu térszerkezetének struktúrái - településfejlődés az írott források és a térképek tükrében

elhagyott épületek egy része még kijavítható állapotban volt, így az új népesség a korábbi településszerkezeti és belső telki állapotokat konzerválta. Tehát a Tiszai határőrvidék megszervezésekor a falut megülő szerbség az elhagyott lakóépületeket birtokba véve a már korábban kialakult szerkezeti struktúrát megtartotta.

1

5 A szerb határőrök számára 1732-ben létesült plébánia és az elhagyott római katolikus templomot vették használatba. Ekkor a halmazos szerkezetű falurészben 173 ház állott.

16 A falu történetét vizsgálva nem találtunk utalást arra vonatkozóan, hogy tűzvész, vagy áradás pusztította volna az épületállományt a határőrvidéki korszakban, illetve azt követően a 18-19. században. Megállapíthatjuk tehát, hogy a korábban kialakult rostos halmazos szerkezet mérnöki átszabására, a fent említett okokból kifolyólag nem kínálkozott alkalom. A 18. század közepén, 1751. június 28-án Mária Terézia kiváltságlevélben erősítette meg a faluban élő szerbség jogviszonyát, ugyanis Martonost is besorolták a Tiszán-inneni Kiváltságos Kamarai Kerületbe.

1

7 A királynő húsz pontban foglalta össze a kerület lakóinak jogait és kötelezettségeit a koronával szemben. Vizsgálódásunk tekintetében a szabályzat 3. pontja a legfontosabb, a település korai, geomorfológiailag kialakult, zárt halmazos szerkezetének megőrzése szempontjából. Ez a pont ugyanis kimondja, hogy: „Az egyes községek engedélye nélkül senki idegen nem költözhet a kerületbe." A faluban élő szerbség ezzel a jogával élt is, hiszen a visszaköltözni, vagy beköltözni vágyó magyarságot nem egyszer bottal verte ki a községből. 8 Martonosról 80 szerb távozott, részben bánáti katonai szolgálatot vállalva, részben pedig Oroszországba mentek, ugyancsak katonáskodni. Az üresen maradó házaikat 1765-66-ban vlachok vették meg, akik szintén görögkeleti vallásúak voltak. A nemzetiségi-nyelvi egység megbomlását elviselő szerb lakosság a más vallásúak beköltözését azonban továbbra is igyekezett meggátolni, a megyében zajló folyamatot döntően befolyásolni már képtelenek voltak a helybeli szerbek és a beköltözők száma 1769 és 1783 között 24 főről 55l-re emelkedett.

1

9 A katolikus magyar népesség számára 1776-77-ben építettek vert falú, nádfedeles templomot.

2

0 A jövevények azonban az ismert okokból kifolyólag kívül rekedtek a halmazos falumagon, így a faluba vezető utak mentén kezdtek építkezni. A falu térszerkezete fokozatosan kezdett változni, a strukturális tagoltság nyugati irányú kiszélesedése a Magyarkanizsára és Horgoson át Szegedre vivő országút találkozási pontjánál, egy úti falu kialakulásához vezetett. 1

5 Beszédes Valéria megjegyzi: „A házak napjainkban természetesen már az utcafrontra épültek, ez a XVIII. század végén végzett rendezéskor alakult ki, de az akkori falutervezök nem alakították ki a kor divatja szerint a szabályos alaprajzú községet." Beszédes V. 1991. 201. 1

6 Rokay P. 1995.299. 1

7 Rokay P. 1995.329. '* „Minthogy azonban az 1751-ben adott szabadalmak csak a gör. kel. szerbeknek szóllottak. a magyarokat és a más vallásúakat üldözték: söt egy 1774. május 31-iki határozat alapján az utóbbi években számosabban ideköltöző magyar lakosokat Martonosból még bottal is kergették." Iványi I. 1896. 55. 1

9 Rokay P. 1995.361-362. *Vö.: Gyetvai P. 1987. 250-251. Iványi 1. 1896. 57. 209