Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

TÁJ ÉS TELEPÜLÉS - Klamár Zoltán: Martonos falu térszerkezetének struktúrái - településfejlődés az írott források és a térképek tükrében

A 19. századi településfejlődés sajátosságai Az 1800-as évek második évtizedére tehető az a településstruktúrában beállt változás, ami indokolttá tette a katolikus templom lokációját. A Tisza kanyarulatában megbúvó rostos halmazfalut nyugat felől időszakosan lezáró, mély fekvésű vízmederig vezető utak mentén ugyanis folyamatosan tovább épült a 18. században kialakult úti falu. Ennek az új településrésznek a keleti pereme érintkezett a régi faluval, mintegy kínálta ezáltal, az átalakuló településszerkezet új központjának a kialakítását. A katolikus templom és a plébánia 1813-ban épült fel.

2 Ekkor azonban még egy széles, a korábbi vízmosás miatt alacsony határsáv húzódott a két falurész között. A beköltözések és házépítések intenzitása azonban már mutatta a későbbi fejlődés fő irányát. A népességi adatok 1827-ben a római katolikusok jelentős térnyerését rajzolták meg: görögkeleti 2213, római katolikus 1872, református 9, zsidó 59."

2 Kilenc évvel később Fényes Elek adatai arról tanúskodnak, hogy amíg a martonosi szerbség lélekszáma stagnált, addig a nem ortodoxok számaránya tovább nőtt: 2219 görögkeleti, 2125 római katolikus, 4 református, 68 zsidó élt már a faluban.

2

3 Ezekben az években tehát a rostos halmazfalun kívül rekedt lakosság által létrehozott új település fejlődött egyre dinamikusabban. A nyugati irányban terjeszkedő falurész, nagyságában túlnőtt a régi falumagon. Két, a központból sugarasan kivezető utcája a szántók felé folyamatosan szélesedett, ami mutatja, hogy jelentős számú lábasjószág járt ki a településről a martonosi járási legelőre. A település további dinamikus fejlődésében a 19. század közepén ismét változás állt be. A forradalom és szabadságharc alatt. 1849. február 2-án a Zentárói menekülők Martonos szerb lakosain álltak bosszút és 78 embert megöltek.

2

4 Fényes Elek 1851 az írja a faluról: „Martonyos; helység Bács v.-megyében, a tiszai koronái kerületben, Csongrád vmegye szléln, út. P. Horgas. Lakja 4500 lakos, kiknek fele szerb n.e. óhitű, fele magyar katholikus; és még 83 héber. Kath. és óhitű anyatemplomok."

2

5Az események hatására a szerbség folyamatosan húzódott el a faluból. 1860-ban 3271 római katolikus mellett 1605 görögkeleti vallású volt a településen, ám ebből 1572 vallotta magát szerbnek, 33 pedig vlah/oláh-nak.

2

6 A 19. század végén, az 1900. évi népszámlálás tovább növekvő lakosságot mutat és a falu tanyai lakosságával együtt 6110 főre duzzadt. Ebből 4692 magyar, 1399 szerb, 1 horvát és 7 német ajkú volt."

7 A szerb népelem fogyásának eredményeképpen a halmazos falumagban a katolikusok folyamatosan vették a megüresedő házakat, vagyis a falu népfölöslege már nem az új falurészt építette tovább, hanem a régi falumagba. Ugyanakkor a 18. század folyamán tapasztalható, a településeket túlduzzasztó migrációs folyamatnak is vége szakadt. 2

1 Vö.: Gyetvai P. 1987. 250-251, Iványi I. 1896. 57. 2

2 Nagy, L. 1828-1829.43. 2

3 Fényes E. 1837.63. 2

4 Iványi I. 1896.57. "Fényes E. 1851.72. 2

6 Borovszky S. é.n. 111. 2

7 A Magyar Szent Korona Országainak 1900. Évi Népszámlálása. Budapest 210