Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Szilágyi Miklós: Egy Szeged környéki halászszerszám történetéhez és táji kapcsolataihoz
Nyilván a rongálódás veszélye és a hálóval való egyéb vesződségek magyarázzák, hogy nemcsak a Dunán, más folyókon is bár kísérleteztek vele, csekély eredménnyel. Az 1958-ban összegyűjtött adataim egy része alkalmi kísérletről adott hírt, s azt követően is hallottam a sleppzsákró) pl. a Hernád menti falvakban, 3 1 az egyik tiszafüredi informátorom pedig az eredménytelen próbálkozás körülményeitől számolt be. Eszerint: egy pesti ember hozta eladni, s be is mutatta az itteni halászati szövetkezetnek az 1950-es évek második felében: hárman halásztak vele, s egy egész délelőtt két darab alig fél kilós halat fogtak. A szövetkezet megvette ugyan 1200 Ftért a hálót, de azóta sem használták. Azért nem praktikus, mert legalább két ember kell a használatához, ám ehhez képest igen szűkös eredményű a fogás. Ráadásul könnyen szakad a háló, mert a Tisza fenekén igen sok a tőke, a javítás pedig körülményes: nehéz a körforma kötése, mert szaporítani kell. 3 2 3. A sleppzsákot (utalván a Nyíri Antal közölte százma-adatra és a magyar nyelvbe átkerült szacsma, szatyma 'ólomsörét' szóra is) Solymos Ede a szerb és horvát halászok sacma nevű hálójával hozta kapcsolatba. A hálónév németes hangzása ellenére kizárta a német eredeztetés lehetőségét, mondván: a német halászati irodalomban fellelhető ugyan a háló-típus, de más néven ( Grosses Wurfnetz, Slepphaube, Stülpe, Stülphaube, Kappe, Schleifgarn, Kahngarn), a Schleppsack néven pedig „egészen más eszközt ismernek". Bár a kutatások elégtelensége miatt csak feltevést fogalmazhatott a rácdobó és a sleppzsák „eredetéről", azt egyértelműen elvetette, hogy éppen a Budapest közeli szakaszon „ősi" szerszámként őrződött volna meg egy rác jelzővel megkülönböztetett dobóhálóféle. Azt valószínűsítette inkább, hogy „Pest környékére [...] a 15. századtól feltelepülő és később is szivárgó szerbek hozták, s a kedvező sima meder miatt ezt a nagyobb területet leborító típust tartották meg a mai napig." 3 3 Ma annyival kedvezőbb az átadásnál-átvételnél megvizsgálandó kapcsolatok számbavételének lehetősége, hogy azóta Mila Bosic elkészítette a szerbiai Vajdaság halászati monográfiáját, melyben velika sacma néven tárgyalja ezt a dobóháló formájú, ám annál nagyobb és csónakról vontatott hálótípust. A hálónév a szerb halászok körében - a velika sacma mellett — turaca, turkulja, turska sacma, sacma kesara, az apatini német halászoknál Schlepsag, az újbecsei magyar halászok szerint gatyas pöndölháló - ami arra látszik utalni, hogy a hálóféle szerb eredeztetése nagyon is valószínű, s az sem zárható ki. hogy a szegedi és a szentesi halászok nem (vagy nemcsak) a dunai halászok révén, hanem a délebbi Tisza-szakaszokon halászó magyar és szerb halászokkal való kapcsolataik folyományaként is megismerhették, átvehették a szacsmának, illetve százmának nevezett hálót. Meggondolásra késztethet azonban, hogy Mila Bosic szerint a Vajdaságban nincs nagy hagyománya a nagy szacsmának: bizonyíthatóan 1915 körül terjedt el, s 1950-ig használták szélesebb körben, azóta számottevően csökkent a jelentősége. Bár hozzáteszi Bosic: mert a délebbi szerb területeken régi halászeszköz a sacma, a vajdasági szerbekhez és magyarokhoz is korán eljuthatott. 3 4 3 1 Szilágyi M. 1980: 48. 3 2 Saját gyűjtés 1959. január 29-én, adatközlő Nagy Imre kb. 35 éves 3 3 Solymos E. 1965: 157-159. - L. még: Solymos E. 1976: 68-69. 3 4 Bosic, M. 1982:31-33. 134
