Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Szilágyi Miklós: Egy Szeged környéki halászszerszám történetéhez és táji kapcsolataihoz
4. Ha ma fogalkoznék egy-egy ritkán leírt, tehát periférikus jelentőségű halászeszköz, mint a szentesi százma, valószínűsíthető néprajzi kapcsolataival, bizonyosan nagyobb figyelmet fordítanék az alábbiakra: - Kell-e perdöntő jelentőséget tulajdonítanunk a Herman Ottó által rögzített elterjedési adatoknak, az ő típusnév-adásának és az ezekhez kapcsolt következtetéseknek? Jelen esetben: a „nyugati" pendelháló - és a „keleti" rokolyaháló típusként való elkülönítésének. Hisz mindkét hálónév ugyanazt a nyelvszemléletet tükrözi: az elvetéskor szétterülő hálót metaforikusán egy-egy (lényegileg ugyanolyan) női ruhadarabbal értelmezi, tehát a jelzőknek nincs megkülönböztető tartalma. Az pedig - más források figyelembe vételével - talán tisztázható lenne, hogy a Hermannál mutatkozó adathiányok (pl. hogy a rokolyahálót nem találta meg a dunai és a tiszai halászok körében, pedig a későbbi gyűjtések szerint meg kellett lennie rácdobó néven), a hálóféle akkori, egyes vidékeken ismeretlen voltának tükrözői-e, vagy annak jelei, hogy a méltán tisztelt klasszikusunk sem tudott - nem tudhatott - mindent. - Vajon miért nem volt; milyen természeti adottságok magyarázzák, hogy nem lehetett szélesebb körű az elterjedtsége, nagyobb a gazdasági jelentősége egy-egy szerszámnak? Esetünkben nyilván az a magyarázat, amire Solymos Ede figyelmeztetett: „a zsákos típus inkább a sebes vizű, keményebb medrű fenéken használatos [...] a karikás, összehúzó inas [...] megfelelőbb a puha, iszapos, tuskós talajra"; illetve: „míg a dobóháló állóvízben is használható, a sleppzsákhoz folyóvíz kell". 3 5 Ám bízvást általánosíthatok is: a természeti adottságokban leli a magyarázatát, ha egy-egy halászszerszámról feltűnően sokszor rögzítették a néprajzi gyűjtések a vele való alkalmi halászkodás, a hosszabb-rövidebb ideig tartó kísérletezés és a „potenciális szerszámkészlethez" sorolás 3 6 adalékait. - Nem lehetett-e nagyobb szerepe egy-egy új (rendszerint persze csak relatíve: ott új, néhány rész-elemében új!) halászszerszám létrejöttében/létrehozásában, illetve a helyi viszonyokhoz adaptálásában a egyéni halász-keativitásnak. alkotókészségnek? Amilyennek Nyíri Antal jellemezte legfőbb adatközlőjét, Váradi Imrét, nem tartom valószínűtlennek (hiszen ismertem magam is hozzá hasonlóan kreatív halászegyéniségeket!), hogy aligha lehetett szolgai a Dunán látott „minta" követése... Akár még a százma eszköznévbe is belejátszhatott, hogy az idegenes hangzásúnak érzett szacsmát közelíteni akarta a Szentesen „új" eszköz megalkotója a magyarosabb hangzáshoz, és (talán ösztönösen) a száz számnév hatott a névadására. (Lévén, hogy ennek a számnévnek látensen létezik „sok" jelentése is, márpedig e hálóféle minden részelemében „több", mint a pendelyháló.) Ha ilyen fokúnak feltételezzük a személyes kreativitást, természetesen sokkalta kisebb az esélye, hogy „érdemes lenne a Duna mentén kutatni, hogy van-e ott ilyen vagy ehhez hasonló nevű vetőháló" - ahogyan arra annak idején Nyíri Antal biztatott. 3 7 S ahogyan magam is dunai és tiszai kutatási program megfogalmazására használtam fel a százma kapcsolatait nyomozó előadásomat. Azóta rájöttem persze: bármennyit is tudunk azóta jobban, másképp, árnyaltab3 5 Solymos E. 1965: 158-159. 1 6 A „potenciális szerszámkészlet" és a ténylegesen használt halászszerszámok megkülönböztetésére I.: Szilágyi M. 1995: 253-254. 3 7 Nyíri A. 1948: 58. 135
