Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Szilágyi Miklós: Egy Szeged környéki halászszerszám történetéhez és táji kapcsolataihoz

jelent figyelembe vehető analógiát.

2

4 A szótár szócikkébe foglalt információhoz képest Bálint Sándor Szeged-monográfiájának halászat-fejezete csupán egy újabb terminusnyi újdonságot tartalmaz („szacsma, szatyma, másként slepzsák. bitvárháló") még a dunai eredettel kapcsolatos csekély fenntartását is megismétli a szerző.

2

5 Nem lehetett azonban Szegeden és környékén sem gyakran használt eszköz a szacsma. Én magam a szegediekkel napi kapcsolatban lévő (egyazon halászszövetkezetben dolgozó) tápai, utóbb a gyevi halászoktól nem hallottam róla.

2

6 Csupán Solymos Ede 1960-as szegedi gyűjtésében akadtam nyomára: az akkor 70 éves halász adatközlőjének volt szacsmaja, bár nem használta, és számontartotta azt is, hogy ezen a tájon az 1920-as években elterjedt hálófélét a dunaiak slepszáknak nevezik.

2' 2. A sleppzsák dunai használatát Solymos Ede megnyugtatóan tisztázta a dunai halászatról írt monográfiájában,

2

8 azóta pedig az ő, a bajai múzeum halászati gyűjteményét bemutató dolgozatában közöltekkel,

2 és újabb lokális feldolgozásokba foglaltakkal bővültek a hálóval kapcsolatos ismereteink.

3

0 Ennek lényege az alábbiakban foglalható össze: a sleppzsák annak a dobóháló-félének nagyobb változata, melyet Herman Ottó rácháló néven írt le - rácdobó, rácháló néven viszont a Herman által rokolyahálónak, nevezett altípust emlegették a 20. század közepén a dunai halászok. Herman annak idején 5-6 m átmérőjűnek emlegette a ráchálót, Solymos szerint 8-12 m az átmérője. A csúcskötélen kívül van két szárnykötele is, s ezek olyan távolságra vannak az ólmosínra kötve, mint a ladik hossza. Két ember halászik a hálóval egy ladikból: beeveznek a folyóba, a ladikot keresztbe állítják, és kidobják a háló alsó részét, a két ladik-véghez kifeszített (vagy szögekre akasztott) ólmosín-körszelet és a csúcs marad a ladikban. Elkezdik boronálni a medret: egyikük kormányoz, másikuk arra ügyel, hogy el ne akadjon az ólmosín a mederfenéken. Némi haladás után leeresztik a háló másik felét is, egy darabig így vontatják, majd beszedik a hálót a ladikba. A sleppzsákka\ - ugyanúgy, mint a vállról/kézből elvetett dobóhálóval - elsősorban a fenéken elfekvő halakat „kaparják fel": a hal, ha felkeltik, ösztönösen a vízfolyással szembe úszik, és belefut a háló zacskó-szerű részébe. Akkor használhatják tehát eredményesen, amikor a halak „elfekszenek": kora tavasszal és ősszel. A sleppzsák elterjedésének/használatának határt szab, hogy ahol nagyon tuskós a meder, nem lehet, legalábbis a gyakori elakadás, a szerszám rongálódásával járó s igen vesződséges felszedés miatt nem érdemes használni. Ezért - noha Solymos adatai szerint a Duna mentén szinte mindenütt ismerték, esetleg hosszabb-rövidebb ideig használták is - csak a Vác és Paks közötti szakaszon volt igazán kedvelt, rendszeresen használt halászszerszám. 2

4 Solymos E. 1965: 193-198. 2

5 Bálint S. 1976: 435. 2" Az 1969-1970-es tápai és az 1985-ös adatgyűjtés alapján megírt monográfia-fejezeteim: Szilágyi M. 1971: 271-295; Szilágyi M. 1987: 345-375. 2

7 Solymos Ede gyűjtését a tápai monográfia adatgyűjtése idején a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában tanulmányoztam (54. Itsz.) 2

8 Solymos E. 1965: 155-159. 2

9 Solymos E. 1974: 40-42, 67-68. 3

0 Kovács A. 1987: 59 (Szigetköz); Révfalviné Kern Z. 1992: 55. (Paks) 133