Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Szilágyi Miklós: Egy Szeged környéki halászszerszám történetéhez és táji kapcsolataihoz

Talán fel lehet vetni még egy lehetőséget, amit a sleppzsák, slebzsák hálónév sugall. Ha esetleg csak a hálót és a nevét vettük volna át a délszlávoktól, a vele való halászatot alkalmasint német hajósoktól tanulhatták halászaink. Erre mutat a kétségtelenül német eredetű szó (

schleppen 'vinni'). Miután a halászati módot eltanulták halászaink, a „régi" nevén nevezték meg a hálót (százma), de új, kétségtelenül könnyebb és egyszerűbb módon halásztak vele, majd - feltehetőleg a közvetlen átvevők - a németes hangzású elnevezést is használni kezdték. Összefoglalva: a százma-típusú vetőháló délről kerülhetett hozzánk, de elterjesztésében. a halászati mód ésszerűsítésében minden valószínűség szerint közrejátszottak a német hajósok/halászok is. A megnyugtató bizonyításhoz nem elegendő a rendelkezésünkre álló anyag. További gyűjtésre, az összehasonlító anyag tanulmányozására van szükség. S nem utolsó sorban alapos nyelvészeti bizonyításra, mert a vetőhálók terminológiája - már említettem az előzőekben - olyan nagy keveredést mutat, hogy igen alapos munkát igényel az eredet megnyugtató magyarázata. És a mai kiegészítések, korrekciók, következtetések: 1. A szentesi százma-leírás továbbra is egyetlen a magyar halászati irodalomban, mégsem intézhető el az „egy adat, nem adat" szentenciába belefoglalt etnográfusi kételkedéssel-hitetlenkedéssel. Jó okkal fogalmazta meg annak idején Nyíri Antal éppen a százma kapcsán, hogy „Váradi Imre

2

1 szavahihetőségében nincs okom kételkedni."

2

2 Csak abból indulhatunk tehát ki, hogy volt Szentesen ilyen nevű, dunai „minta" alapján elkészített háló - egy példány mindenképpen. Hogy voltak-e követői Váradi Imre kezdeményezésének. Nyíri Antal nem vizsgálta, így csupán valószínűsíteni tudjuk: aligha lehetett számottevő az esetleges példakövetők száma, mert akkor valaki etnográfus/néprajzi gyűjtő mégiscsak ráakadt volna a százmára, amikor Szentes tágabb körzetében halászati adatokat gyűjtött. Ahogy valóban ráakadt Szegeden az ilyen típusú, ám ott szacsmának nevezett hálóra Bálint Sándor. A Szegedi Szótár adatát (bármennyire új volt a könyv akkortájt) illett volna ismernem, s az esetben magabiztosabb lehettem volna a slepzsákka\ való azonosításban („Más neve slepzsák [...] Állítólag a Dunáról került hozzánk"). A szacsma leírása egyébként nehézség nélkül azonosítható a százmáéval: „pendelyhálóra emlékeztető hálófajta", mely magasra emelve 6 m, kiterítve az átmérője 12 m, csak ladikról lehet elnyújtani, s „kivetésnél a háló alján zsákszerű öblösség keletkezik." Esetleg az okozhatott volna további gondot, hogy Bálint Sándor még egy szinonim nevet közölt: a szacsma szócikknél a búvárhálóra utalt, ott pedig a meghatározás: „mederfenéken járó kerek háló. Más neve szacsma. "

2

J A búvárhálóhoz sem találhattam volna akkortájt analógiát - ma a terminust ismerjük ugyan egy 20. századi halászinnovációként leírt, egyedi szerkezetű dunai tiikörháló neveként, ez azonban nem 2

1 A fényképének aláírása (Nyíri Antal 1948: 26.) szerint Váradi volt a „szóbeli adatok legnagyobb részének közlője", vagyis a kismonográfia módszertani újítása éppen az volt, hogy egyetlen adatközlő feltétlen megbízhatóságára épített. 2

2 Nyíri A. 1948: 58. 2

3 BálintS. 1957:1.200, 11.436. 132