Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Szilágyi Miklós: Egy Szeged környéki halászszerszám történetéhez és táji kapcsolataihoz
ki, hogy esetleg ugyanolyan módon került erre a területre a háló. mint a fentebb ismertetett Tiszaörvényre. A tiszaörvényi slebzsák ugyanolyan típusúnak látszik, mint a százma, s ezek szerint három olyan hálóról tudunk, amelyek alakilag és alkalmazási módjukat tekintve azonosak, a terminológia viszont eltérő. Sürgetően veti fel ez a tény is egy nagy méretű néprajzi gyűjtőmunka megindítását a magyar Dunán és Tiszán, mert noha a halászat a néprajznak egyik legjobban feldolgozott területe, szinte érthetetlen, hogy nagy folyóink halászatát globálisan nem ismerjük, sőt részlet-ismereteink is csak egy-egy adat erejéig vannak. Ha egyebet nem lehet, a szóbeli anyagot is érdemes összegyűjteni, mert ha a tiszai halászok emlékeznek olyan dunai hálókra, amelyeket alig használtak, vagy esetleg éppen hogy láttak, sokkal inkább pozitív eredménnyel tudakozódhatunk ezekről a tényleges használóktól. Visszatérve eredeti gondolatunkhoz: a százma-típusú vetőhálóink kapcsolatait délen próbálom nyomozni, természetesen bizonyos fenntartásokkal, amit a kevés számú idevonatkozó anyag tesz szükségessé. A mai Jugoszlávia területén a vetőhálók különböző típusait többek között sacma, sacmarica névvel illetik. Drobnjakovic a Drina és mellékfolyói halászatát ismertetve a következőket írja a sacmax6\ vagy sacmaricaróY. a háló csúcsához (kisu) van kötve egy 6 m hosszú kenderkötél (konopac), a háló szélén körben egy kötél fut, amire ólomgyürüket (sacma) erősítettek, s ugyanehhez a kötélhez mintegy 70 kisebb zsineg szolgál, melyeket a háló 1/3 hosszúságában a léhéshez kötnek. Ezek képezik a zacskót (kesa), amiben a hal fogva marad. Kizárólag partról halásznak vele, eldobása a következőképpen történik: a kötelet a jobb kezében csomóba szedi a halász, ballal pedig a sacma karimáján lévő ólmokat fogja, majd balról jobbra lendületet vesz, s a hálót kiterítve dobja a vízre. Amikor az ólmok a fenékre értek, lassan kihúzza a parthoz, ahonnan gyorsan kirántja. 1 2 Curéic Bosznia és Hercegovina halászatát ismertetve két féle vetőhálóról emlékezik meg. A Dolina vidékén használatos kis dobóhálót sacmaricanak nevezik. Átmérője 2-2,5 m, középen karikára szedik fel a hálót, ezen a karikán keresztül fut a húzókötél, ami 16 összehúzó zsinegre oszlik, és az ólmos ínhoz van külön-külön erősítve. Curcic maga is összevetette ezt a magyar vetőhálókkal, s véleménye szerint csak annyiban tér el a Jankó közölte Sió melléki pendelyhálótó1, hogy nincs a kötelén forgókarika. Háromszor ekkora, 6-7 m átmérőjű, a Sarajevo-poljan használatos sacma. Súlya száraz állapotban 5,5-6 kg, a dobókötél 6 m hosszú, és a háló csúcsához van erősítve. Az ín mentén oldaltáskák sorakoznak, és a hal ezekben marad fogva. A kétféle hálóval egyformán történik a halászat: partról, lendületet véve dobja ki a halász a hálóját a vízre.' A mi pendelhálónkkal azonos típusú és használatú hálót ír le Cvar a Kupa, Száva, Odra halászatát ismertetve Staro Pracno vidékéről 1 4 és Gavazzi a horvátok etnográfiai áttekintésében. 1 5 A háló neve mindkét területen sacmarica. 1 2 Drobnjakovic. B. 1934: 28-29. 1 3 CurCic. V. 1912:551-554. 1 4 Cvar, N. 1941: 27-29. 1 5 Gavazzi, M. 1940: 52-53. 130
