Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Mód László: Adalékok a szegedi hajózás néprajzához
jármű bőgős volt." Időnként a hajók építéséhez felhasznált faanyagok fajtájáról is eligazítással szolgálnak a rovatban közölt adatok. 12 jármű esetén bukkan fel a tölgyfa jelző, ami arra utal, hogy ezek a hajóépítésre leginkább alkalmas faféleségből készültek. 1 2 4 alkalommal a jármű oldalát tölgy-, fenekét pedig fenyőfából ácsolták össze. Egy olyan hajóval is találkozhatunk, amelyik tölgyből készített oldallal és kőris fenékkel rendelkezett. Nem tekinthető a puszta véletlen művének, hogy tanulmányom végére hagytam a hajók elnevezéseinek elemzését, ami talán a legtöbb újdonsággal szolgálhat a 19. század végi, 20. század eleji szegedi fahajózást illetően. Úgy tűnik, hogy a nevek pontos rögzítését a számbavételt végzők is fontosnak tartották, hiszen igyekeztek egy kivételtől eltekintve minden esetben feltüntetni azokat. Ennek magyarázata talán az lehet, hogy a név fontos megkülönböztető szerepet tölthetett be, a hajókat elsősorban elnevezésük alapján lehetett meghatározni. A nevek mögött megbúvó motivációk sajnos ma már nem deríthetők ki, ám valamiféle rendszerszerűség felsejlik a névadási gyakorlatban. Tömörkény István egyik írásában talán éppen a szenttisztelet és a hajózás közötti szoros kapcsolatra kívánt rávilágítani, amikor a következő sorokat vetette papírra: „Akárki akármit beszél, vannak csodák. Bizonyára ugy történhetett, hogy az égbeli Szent Mihály nem hagyta itt a fából való Szent Mihályt, daczára, hogy a Mária-kép mécseséből kidőlt az olaj, mikor félrebillent a hajó. Még azon az éjszakán jött a hajónak neki egy iszonyatos tábla jég, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy tökéletesen fölbillenti. De Mihály arkangyal óvta a hajót, mert nem borította föl a tábla, hanem csak meglökte olyformán, hogy leszaladt a porondról." 1 3 Az összeírás 127 alkalommal közli a hajók neveit, amelyek áttekintése révén bizonyos típusok elkülönítésére, valamint névadási divatok meghatározására nyílik lehetőségünk. A szegedi lakosok által birtokolt hajókkal kezdve a sort azt láthatjuk, hogy a 109 elnevezés közül a keresztnevek fordulnak elő legnagyobb számban (64). 1 4 Érdemes talán egyenként is felsorolnunk az összeírásban felbukkanó neveket, amelyek között a becenevek aránya nem éri el a 10 %-ot: Ferenc (7), Anna (6), Piroska (5), Juliánná (4), Erzsébet (3), Etelka (3), Lajos (3), Sándor (3), Árpád (2), József (2), Veronka (2), Julcsa (2), Izabella (2), Mariska (2), Pál (2), Bertalan (1), Károly (1), Izlás (1), Rozál (1), Teréz (1), Szilveszter (1), Béla (1), Antal (1), László (1), Gergely (1), Márton (1), Mihály (1), Ágnes (1), Irma (1), Bettina (1), Viktória (1). Az azonos elnevezések többszöri felbukkanása kapcsán felmerülhet bennünk a gyanú, hogy nem ugyanarról a hajóról " Kovács János a következő szavakkal jellemezte e sajátos hajótípust, ami nevét az egyik szerkezeti eleméről kapta: „A hajőmeder építésnél azonban mindenek előtt fölállítják a már jó előre kiformált, szépen kifaragott hajó-orrt, <orrtőkét> - vagy mint a hegedű, illetőleg a nagy bőgő fogantyújához hasonló díszéről itt nevezik - bőgőt. Ez a hajó-orr adja meg tulajdonkép a hajónak szép formáját, könnyed, elegáns járását, ebben éri el a hajóépítő supertudomány a legmagasabb pontját." Kovács János 1901. 257. 1 2 A hajóépítéshez használt alapanyagot a történeti Magyarország erdőségei, az alsó Duna-vidék, a Száva és a Dráva közti tölgyerdők szolgáltatták legnagyobbrészt. A szegedi superok a Tiszán, a Körösökön és a Maroson leúsztatott tölgyfán kívül Törökországból is vásároltak építőanyagot. A 19. században a keményfából összeállított jármüvek mellett megjelentek a tót-, illetve vörösfenyőből készített hajótestek is. Gráfik Imre 1983. 72-73. "Tömörkényi. 1902. 18. 1 4 Hasonló következtetésre jutott Gráfik Imre is a szegedi híd-kinyitási naplók bejegyzéseit vizsgálva, ugyanis a hajónevek döntő többsége személynévi eredetű volt. Gráfik I. 1993b. 67. 123
