Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)
„VÍZENJÁRÓK" - Mód László: Adalékok a szegedi hajózás néprajzához
lehet-e szó, ami tulajdonosváltáson mehetett keresztül, de eredeti nevét megőrizte. Az esetek döntő többségében ezt a lehetőséget kizárhatjuk, mivel ugyanabban az esztendőben más és más hajósgazda mellett bukkannak fel az azonos névvel illetett járművek, amelyek különböző tulajdonságokkal rendelkeztek, így tehát kizárhatjuk az esetleges egyezéseket. Bizonyos szempontból itt emlékezhetnénk meg a szentekről is, de éppen vallási, kultusztörténeti vonatkozásuk miatt talán szerencsésebb külön csoportba sorolnunk őket. A 13 alkalommal felbukkanó, védőszentekkel kapcsolatos elnevezések szám szerinti megoszlása a következőképpen fest: Szent József (4), Szent István (3), Szent Mihály (2), Szent Pál (2), Szent János (2). 1 5 Külön csoportot alkotnak a történelmi személyiségek és a mitológiai alakok, mint például Árpád (2), Kinizsi (2), Kossuth (1), Baross (1), valamint Páris (2) és Herkules (3). Kossuth esetén talán a nemzeti érzület játszhatott szerepet. Kinizsi és Herkules kapcsán pedig valamiféleképpen a hajó és a figurák emberi ereje közötti párhuzam lehetett a névválasztás alapja. A földrajzi nevek alkotta típusba a Maros (3) és a Tisza (3) mellett az Europa (1), valamint a Magyarország (1) sorolható. A két folyó talán azért szolgálhatott a névadás alapjául, mivel a hajózás számára mindkettő fontos közlekedési útvonalként szolgált. Kisebb számban ugyan, de állatnevekkel is találkozhatunk a Farkas (1), a Rigó (1) és a Fecske (1) képében. Amíg a fogalmak alkotta csoportba a Reménység (3), a Békesség (1) és az Egyetértés (1) tartozik, addig az utolsó, közös jellemzővel nem illethető kategóriát három név, a Vihar (3), a Futár (2) és a Kincsem (1) alkotja. A 10 darab csongrádi illetőségű személy által birtokolt hajó esetén is hasonló tendencia, azaz a keresztnevek dominanciája figyelhető meg: Etel (1), Fülöp (1), Sándor (1), Rókus (1), Pál (1), Toni (1). A földrajzi nevek közé a Csongrád (1), a történelmi alakok csoportjába pedig a Baross (1), az egyéb kategóriába pedig az Erős (2) sorolható be. A törökkanizsai tulajdonosok által birtokolt hajók elnevezései között az Erzsébet (1), a Maros (1), a Terezia (1) és a Szent Mihály (1) bukkan fel. A mindszenti lakos járművét Fecskének, a kiskundorozsmaiét Haladásnak, a dunaföldvári cégét pedig Bácskának hívták. A névadási gyakorlathoz nyújthat némi adalékot az általam tanulmányozott jegyzőkönyv egyik bejegyzése, amely arról számol be, hogy Dénes Zsigmond budapesti lakos 1880-ban készült hajója más elnevezéssel rendelkezett akkor, amikor még saját birtokában volt. 1896-ban Boros Ferenc szegedi lakos tulajdonaként vették számba a hajót, amit az Irma névre keresztelhetett el új „gazdája". A régi elnevezése feltehetőleg Teréz lehetett, bár elég nehéz kibetűzni a kézírás miatt. Ebben az esetben a tulajdonosváltás tehát névváltással járt együtt, de az sem zárható ki teljes egészében, hogy akadtak olyanok is, akik ragaszkodtak a régi elnevezéshez. Összegzésként elmondható, hogy az 1892 és 1912 közötti időszak viszonyait rögzítő jegyzőkönyv a szegedi fahajózás hanyatló, leáldozóban lévő szakaszáról szolgáltat alapvető információkat. Ezt látszik alátámasztani a jármüvek számának drasztikus csökkenése, valamint az is, hogy a 19. század közepén a hajózást uraló néhány család leszármazottai ekkor már máshol próbálták meg tőkéjüket kamatoztatni. Az 1 5 (Nepomuki) Szent János személye a hajózással szoros kapcsolatot mutat, hiszen a vízenjárók közkedvelt patrónusának számított. Kultusza háttérbe szorította Szent Miklós, illetve a vízimolnárok körében Szent Katalin tiszteletét. Bálint Sándor 1998. II. 399. 124
