Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Mód László: Adalékok a szegedi hajózás néprajzához

erre Boros Mihály és Csúri Sándor vagy Sándor Ferenc és Csikós Antal esete. Érdekes, hogy az összeírásban a magánszemélyek mellett néhány alkalommal cégek is feltűnnek, amelyek kereskedelmi céllal vagy éppenséggel saját termékeik, alapanyagaik szállítására használhatták a hajókat. Név szerint talán a Back Bernát és Fiait vagy a Dunaföldvári Kendergyár Rt.-t érdemes megemlíteni. A hajótulajdonosok zömét szegedi lakosként vették számba, ám rajtuk kívül felbukkannak csongrádi vállalkozók (Fodor Pál, Mészáros Henrik, Gila Elek, Herke Ferenc, Eszes Mátyás, Fodor Sándor, Mészáros Rókus, Fodor Lajos), egy mindszenti (Máriási János), egy kiskundorozsmai (ifj. Eszes Mátyás), valamint egy törökkanizsai és egy dunaföldvári illetőségű cég is. Elvétve ugyan, de néhány alkalommal a szegedieknél az összeírok a pontos lakcímet is feltüntették, ami néhány tanulság levonására azért lehetőséget nyújt. A lakóhelyre vonatkozó rubrikát áttekintve a Tisza Lajos körút, a Maros utca, a Szabadkai sugárút, a Krisztina utca vagy csak a Felsőváros megjelöléssel találkozhatunk. A felsorolt néhány adat alapján a szegedi hajótulajdonosok lakóhely szerinti megoszlásáról meszszemenő következtetéseket nem vonhatunk le, ami már csak azért is sajnálatos, mivel így sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem tudjuk Bálint Sándor azon megállapítását, mely szerint a tiszai szállításban részt vevő családok zömében Felsővároson éltek a 19. század végén és a 20. század elején. A hajók méretei esetén hasonló problémával kell szembenéznünk, hiszen a pontos paraméterekre vonatkozó rovatokat sem töltötték ki következetesen. Ami talán némi összevetésre adhat alapot, az a járművek hosszúságára vonatkozó számsor elemzése. A 18 járműből 10, 30 és 40 méter közötti hosszúsággal rendelkezett. Ennél nagyobb mérettel 5 esetben kell számolnunk, három alkalommal fordul elő 12.10, 16.73 és 26.43 méter. Utóbbi három jármű más típusba tartozott, ez magyarázza a méretbeli különbséget is. A mindszenti illetőségű Máriás Lajos tulajdonát képező alkalmatosság dereglye

8, Bitó Jánosé halászbárka

9, a csongrádi Fodor Lajosé pedig homokszállításra használt födetlen hajó volt. A hajók leírását tartalmazó rovat mintegy 47 alkalommal közöl információt a jármüvek fontosabb jellemvonásait illetően. Az összeírók 7 fedetlen és 22 fedett típust vettek számba.

1

0 Egyetlen egy esetben tartották fontosnak megjegyezni azt, hogy a * Teherszállításra használt, széles, lapos fenekű, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű. Mérete változó volt. rendszerint a szállítandó áruhoz igazodott: 2-4 méter széles. 6-8. sőt 20 méter hosszú is lehetett. K. Kovács László 1977. 575. 9 Bitó János önéletírásában említést tesz arról, hogy az 1890-es években halászbárkát csináltatott, amely 400 métermázsa hal befogadására volt képes. A jármű feltehetőleg nem lehet azonos az összeírásban felbukkanó „Magyarországgal", ami 1897-ben készült. A szegedi halász a bárkát nemcsak a Dunán és annak árterében kifogott hal szállítására, hanem a zsákmány tárolására is használta: „Ilyenformán aztán a szép, erős, egészséges hal húsvétig is elélt nálam a bárkában, ami igen nagy előnyt jelentett a számomra." Bitó János 1993. 124., 129-130. 1

0 A hajóépítők a szerkezeti jegyek alapján elöl tőkés és hátul tőkés, elöl tőkés és hátul csapott, illetve elöl csapott és hátul csapott típusokat különböztettek meg egymástól. Más szempont (tető megléte vagy hiánya) figyelembe vételével beszélhetünk tetejes, valamint tetejetlen hajókról. Utóbbi típus további alcsoportokra osztható aszerint, hogy a guliba vagy csárda a jármű közepén vagy hátulján helyezkedett-e el. Gráfik I. 1983.74. 122