Bárkányi Ildikó - Fodor Ferenc (szerk.): Határjáró : Tanulmányok Juhász Antal köszöntésére (Szeged, 2005)

„VÍZENJÁRÓK" - Mód László: Adalékok a szegedi hajózás néprajzához

MÓD LÁSZLÓ Adalékok a szegedi hajózás néprajzához A

vízi közlekedést és szállítást, valamint a hajóépítést kitüntetett hely illeti meg Szeged város történetéről és néprajzáról az utóbbi száz esztendő folyamán napvilágot látott írások között. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a település mindennapjaihoz ezer és ezer szállal kötődő „vízi foglalkozások" nemcsak a szűkebb értelemben vett szaktudomány, hanem az irodalmárok érdeklődését is viszonylag korán felkeltették. Tömörkény Istvánnak a Vízenjárók és kétkezi munkások című kötetében jó néhány írás próbálja megeleveníteni a művészi látásmódon keresztül a hajózáshoz és a tutajozáshoz szorosan kapcsolódó élethelyzeteket, amelyek szerves részét képezhették a szegedi hétköznapoknak. A Megy a hajó lefelé, a Szent Mihály a jégben, a Bábocskay szelet hever, a Gugorázás vagy pedig a Föl is hajózunk, le is hajózunk című rövid elbeszélések szinte kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy szerzőjük meglehetősen jól ismerte a hajóstársadalom mindennapjait. Áttekintésünk során feltétlenül meg kell emlékeznünk a napjainkra méltatlanul elfelejtett Kovács Jánosról, aki a Szegedi emlékek (1895), illetve a Szeged és népe (1901) című munkáiban aprólékosan igyekezett bemutatni a helyi hajózás történeti fejlődését. írásai értékét különösen kiemeli az a tény, hogy kortárs szemlélőként a századforduló állapotait is megpróbálta rögzíteni. A Móra Ferenc Múzeum 1962-ben napvilágot látott évkönyvében Juhász Antal készített összegző tanulmányt A tiszai tutajozás és a szegedi super-mesterség címmel, amelyben levéltári forrásokból és még néhány, az 1880-as és az 1890-es években született idős adatközlő által elmondottakból kiindulva igyekezett felvázolni a vízi szállítás gyakorlatát, és a hozzá kapcsolódó iparágak, főként a hajóépítés technikáit.

1 A sorból természetesen nem hagyható ki Bálint Sándor sem, aki a város népéletét megörökítő szintézis második kötetében, a Közlekedés című fejezetben foglalta össze a szegedi hajózásra vonatkozó legfontosabb ismereteket, a korábbi kutatási eredmények tükrében.

2 Talán le is zárhatnánk kutatástörténeti áttekintésünket azzal a sommás megállapítással, hogy témánk vizsgálata már több mint száz esztendős múltra tekinthet vissza, a vízi szállítás iránti fokozott érdeklődés pedig a város népéletével foglalkozó autodidakta és hivatásos kutatók munkáiban egyaránt tetten érhető. Mégsem állhatunk meg azonban ennél a pontnál, hiszen a tutajozás és a fahajózás megszűnése, valamint a bennük közvetett vagy közvetlen módon szerepet vállaló foglalkozási rétegek eltűnése nem jelenti azt, hogy a néprajztudománynak nem lenne a jövőben mondanivalója a témával kapcsolatban. Itt elsősorban nem is a jelenkutatás módszereivel vizsgálható modern folyami hajózásra gondolok, hanem a levéltárak mélyén kiaknázatlanul heverő dokumentumokra, amelyek ha nem is nyithatnak teljesen új távlatokat, némiképp azonban módosíthatják az eddigi eredményeket. E megállapítás szemléltetésére elegendő csupán csak az ún. hídkinyitási iratokra hivatkoz' Juhász A. 1962. 117-146. 2 BálintS. 1977. 119