Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
pülések mai területének népességét adják meg, amely a közigazgatási átszervezések idején végrehajtott terület-átcsatolások miatt nem azonos egy-egy község 19. század végi, 20. század eleji lakosságával. Kézenfekvő: a népesedési folyamat föltárása akkor fedi a valóságot, ha a puszták illetve községek egykorú népességével számolunk. Az 1910 előtti népesség számát az 1910. évi népszámlálás egyik kötetében találjuk, s eszerint Bócsa népessége 1869-ben 828, 1880-ban 941, 1890-ben 1141, 1900-ban 1545 személy volt. 9 6 Ha figyelembe vesszük a lakosság természetes szaporulatát, látható, hogy a betelepülés 1890 és 1900 között volt számottevő. 1903-1904-ben Fischer Sámuel birtokát a kalocsai székhelyű Sárközi Takarékpénztár felparcellázta. Az eladás háttere egyelőre nem ismert, témánk szemszögéből azt tartjuk fontosnak, hogy a „Sárközi Takarék" aránylag olcsón és hosszú lejáratú kölcsönre adta el a birtokot. A História domus-ból tudott, hogy 40-50-60 koronáért lehetett egy hold földet venni, némelyek 100-120 koronáért vásárolták holdját, de akadtak, akik 200-250 koronát is megadtak érte. Asztalos István (sz. 1901) apja Szabadkán, anyja Mélykúton született és a századfordulón Mélykúton volt kis házuk. Miután hírül vették, hogy Bócsán olcsón lehet földet venni, szülei elmentek és 10 holdat vásároltak. Anyjának két testvére és anyai nagyanyja is vett 10-10 holdat, így a négy család 40 holdra települt át. „Gunyhót építettünk arra a tíz holdra. Kiástuk a partot, akkor szépen náddal befalazták, a tetejét is betapasztották, bepucolták (...) Egy helyiség volt csak. Nem sokáig laktunk abban, mert azpn a nyáron hozzáfogtak válykot verni. Ősszel már építettünk egy kicsi házat, szoba, konyha meg istálló. Apámnak volt két lova, ment másnak is szántani, fuvarozni. így kezdték az életet." Más családok is települtek Mélykútról. Mayer Antal (sz. 1910) nagyapja a fiával előbb elment megnézni a tájat. Szülei kommenciós cselédek voltak és ő már szerzett egy kis falusi házat. Mégis eladta a házát, fia pedig a legénykorában összekuporgatott pénzén vásárolt két hold homokos rétet és Bócsára települtek. Mayer András közel 20 holdat, fia 10 holdat vett. A 10 holdas telepes eljárt részesaratónak, vásárolt egy lovat, azután még egyet és két lóval már fuvart vállalt a nála szegényebb családoknak. Mélykútról költözött Bócsára a Konkoly, M. Kiss, Meggyesi, Odrobina, Soós, Viszmeg család is. Akadt olyan mélykúti parasztember, aki 70 hold homokföldet vásárolt. A jászszentlászlai Balogh Ignác (1870-1969) és a szatymazi Tandari Anna (1875-1952) Szeged-Felsőtanyán, Csengelén városi bérföldön lakott. Hat holdat vásároltak a Fischer-birtokból. Eleinte ők is földbe ásott gunyhóban húzták meg 9 6 MSK Uj sor. 42. 1912. 805. Fejtegetésünk alátámasztására megjegyezzük, hogy A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. V. kötet KSH Bp. és a Magyarország településeinek vallási adatai (1880-1949) c. kötet Bócsa népességekről a következőket jelöli meg: 1890:932, 1900:1246 fő. 61
