Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár

magukat. Balogh Ignác nagy vállalkozásba fogott: 93 hold földet vett haszonbérbe, amelyben kevés szántó, de sok legelő volt. Ám 1918-ban a belvíz elvitte a termést, a legelők is víz alá kerültek. El kellett szegődnie részesaratónak, hogy megkeresse a kenyérre valót és a vetőmagot. Felmondta a haszonbérletet, egy eladósodott embertől átvett 33 hold Fischer-bócsai földet és törlesztette a részleteit. Nyolc gyermeket nevelt föl. Egyik fia Balogh Imre, sz. 1912 - felesége a bugaci Kürtösi Rozália — abban a tanyában telepedett meg, amely a Fischermajor csőszháza volt. A jászszendászlai Nagy Ferenc 100 holdat tudott vásárolni. Hét gyermeket nevelt fel, négy fiára és három lányára 16-17 holdat örökített. Legidősebb fia 17 holdon kezdte az önálló életet és ügyes gazdálkodással — remonda csikókat nevelt a katonaságnak - 100 holdas gazdává küzdötte fel magát, községi bíróvá is megválasztották. 13. ábra. Sigray László földbirtokos 19. század végi tanyája 1992-ben. Szabadi Pál gyűjteménye Voltak, akik nem tudtak megmaradni Fischer-Bócsán — vagy azért, mert anyagi erejükön felüli bankkölcsön-törlesztést vállaltak, vagy nem értettek a homoki gazdálkodáshoz. Bácsai Erzsébet (sz. 1915) szülei újságban olvastak az olcsó bócsai földekről és a Csanád megyei Földeákról vállalkoztak az áttelepülésre. Tíz holdat vásároltak, de „belebuktak" a gazdálkodásba. „Ok feketeföldiek vótak, nem értettek a homokhon. Apám bekerült a kösségháyára kézbesítőnek, anyám kiment a Szappanos-majorba baromfisnak, Zöldhalombd' - emlékezik a lányuk. 62