Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - A) Földesúri, uradalmi birtokok pusztái - 1. Tázlár
Lázár István és Pap Anna, igyekezetükkel, a nagy család összefogásával éppen ők adták az egyik példát arra, hogy a homokon nem csak megélni, hanem gyarapodni is lehet. Az ismert életkorú szegedi telepesek közül Csikós Sánta János volt a legidősebb: 68, felesége, Dobó Anna pedig 64 éves. Tanulságos Berta István kunszentmártoni kubikos (kb. 1884-1958) megtelepedése. 1912-ben vásárolt ,,putri-sivatag!' parcellájára még abban az évben tanyát épített, de nem költözött oda, hanem kiadta lakónak. A legénykorában vasút- és útépítésen dolgozó kubikos akkoriban már 32 lovat tartó kordégazda volt. Addig folytatta a kordézást, amíg megkapta a katonai behívót: lovainak egy részét akkor eladta és négy tagú családjával a kispesti munkástelepről tázlári tanyájára költözött. „Mikor idejöttünk haza, tizennyolc lóval jöttünk. Volt két sublótunk, egy ruhásláda, egy sifonér, két ágy..." (Berta István, 1910.) Földje fele részét vízállásos gyep borította, amit nem volt érdemes feltörni, ezért kaszálónak használta. Csikóneveléssel foglalkozott, a harmincas években útépítésen föld- és kőhordást vállalt, egy nagygazdától birkalegelőt bérelt, hogy kis gazdasága szűkös jövedelmét kiegészítse. Tíz gyermeket nevelt, ezért szüksége volt a gazdaságon kívüli munkával szerzett keresetre. Az 1920-as években esküdtnek, utóbb törvénybírónak választották, tehát a közösség által elismert kisparasztnak számított. Szegényparaszt családból származó kubikosként kordés vállalkozóvá küzdötte fel magát, s tázlári földvásárlását bizonyosan a földszerzés és a vállalkozókedv motiválta. A tiszántúli kubikos vándormunkás homokhátsági meggyökerezése ismereteink szerint ritka eset. Családja két, Tázláron megtelepült kubikosról tud, de ók szegény emberek maradtak, egyikük ún. útkaparó lett. Szegedi tanyai családok az 1870-es évektől eljutottak Vadkertre is: Király János és felesége, Felhő Magdolna, Tanács Mátyás és Pálfi Anna, Földi József és Börcsök Erzsébet, Börcsök József és Fúrós Ágnes, Pap Gáspár és Ördög Erzsébet az alsóvárosi határrészról kerültek a vadkerti tanyákra. 6 9 A Tázláron megtelepült, alsótanyai Dobó-család egyik sarja (Dobó Veron apja) Csengődre vándorolt. „Dobó papa elvitt Csengődre. Mikor jöttünk hazafele, elmöntünk Lázár papához Vadkertre. Akkor az egyszer jártunk nála kislány koromban. .." (Jeneiné Lázár Piroska, 1910.)™ 6 9 Lakóhelyük anyakönyvi bejegyzése: „Vadkert in praediis" és Vadkerti tanya. Soltvadkert R. k. plébánia, Matricula Baptisatorum. .. ab anno 1876-1888. Tomus VI. 7 0 Visszaemlékezők, 1989. évi gyűjtés: Dobó Szilveszterné Lázár Etelka, 1904., Dobó Szilveszter, 1910., Máté-Tóth Lajosné Nacsa Rozália, 1905., Berta István, 1910., özv. Balázs Ferencné Tóth Rozália, 1912., Turcsik Sándorné Fekete Orsolya, 1895. 1992-93. évi adatgyűjtés: Balázs József 1892., Jenei Béláné Lázár Piroska, 1910., Pap János, 1912., Sohár József, 1907., Pap Ferenc, 1913., Égető Lajos, 1921., Sörös János, 1922., Gregus István, 1928. 52