Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
VI. A MIGRÁCIÓ HATÁSA AZ ANYAGI MŰVELTSÉGRE - 3. A műveltség néhány sajátossága
A Homokhátságon az 1930-as években terjedt a jó rugózású, sárgára festett nagyatádi kocsi, melyet tehetős gazdák tudtak megvenni. Ez lett a gazdaréteg piacra járó kocsija és a falusi, tanyai lakodalmak kedvelt járműve. Rendszeresen piacozó kisparasztok tejet, tejterméket az 1930-as évektől kerékpáron hordtak a piacra és városi megrendelőiknek. A pusztai községek helyi piacai kis forgalmuk miatt nem voltak jelentősek, és Bócsának, Jakabszállásnak, Pusztaszernek évtizedekig falumagja sem épült ki. A római katolikusok hitéletének és rokonok közötti kapcsolattartásának fontos alkalmai a templomi búcsúk. A vizsgált puszták, pusztaközségek telepesei rendszeresen hazalátogattak szülőföldjük búcsújára. Az esztendő másik ilyen alkalma mindszentek illetve halottak napján az elhunyt családtagok sírjának fölkeresése. A telepesek első nemzedékéből számos család több ízben is hazament „rokonozni", de csak télen, amikor nem volt halaszthatadan munkája. Erre „farsang farkán", „háromnapokon" kerülhetett sor. Előfordult, hogy télen két házaspár összefogott és együtt kocsiztak haza rokonaikhoz. A tanyán mindig hagytak házaspásztort, aki ellátta a jószágokat, ügyelt a biztonságra. A szülőföldön élők is meg-meglátogatták az elszármazottakat. A SzegedAlsótanyáról Tázlárra települt Nacsa család egyik tagja így emlékezik: lenti rokonok is jöttek. Vajas ángyi, a nagymama testvérének a felesége jött hozgánk." A dorozsmai Kádár Németh Mihály (1908) családja a szabadszállási Jakab pusztán vásárolt földet: „Farsang háromnapokon örömmel jöttek Kádárékhö' a rokonok. Eovaskocsival. Majsán kifogtak, elő a zabostarisznyával. Megétettek, úgy jöttek tovább. Itt aztán bekötötték az istállóba a lovakat (...)" A Jakab pusztára települt Simon Antal gazdához is elmentek dorozsmai rokonai. Egyik unokatestvér muzsikus volt és elvitte magával a hegedűjét. A daloló társasághoz a bugaci bojtárok is csadakoztak. A második-harmadik nemzedék életében a rokonlátogatások ritkultak, de a búcsúra történő hazalátogatás napjainkig eleven. A Homokhátság katolikus népének a ferencszállási (utóbbi elnevezése Pálosszentkút, 1950 óta Petőfiszállás) szentkút a búcsújáró kegyhelye. A monda szerint egy ferencszállási nagygazda földjén „fórás fakadt" és a pulykapásztor lánynak megjelent Szűz Mária. A forrást betemették trágyával, de hiába, kihányta magából a dudvát, kitisztult a vize. Híre ment, százával keresték föl az emberek. A félegyházi papok tiltották a látogatását, de meghaltak a gazda fiai, elhullottak a jószágai, amíg az egyház nem engedett a tilalomból. Azóta egyre többen keresték föl Mária-ünnepeken: pünkösdkor és Kisasszony napján, és a „szentkút" mellé - úgy tudjuk, 1875-ben - kis pusztai templom épült. 65 5 Kutatópontjainkon katolikus családokban tradíció, hogy a gyermekeket legalább egyszer elvitték a 65 5 A ferencszállási szentkút eredetmondáját egy jakabszállási parasztembertől 1972-ben gyűjtöttem és közöltem: Búcsú Szentkúton. Forrás, 1983. 1. szám. 61-66. 360
