Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI - 2. Ökológiai körülmények és emberi tényezők
vetőitek kölest, mert az kiszítta az erőt a pihent fóldbül, és utána nem dűlt le a gabona." (Hegedűs Sándor, Csengele, 1901.) A gyeptörést kedvelte a dinnye is. Szűts Mihály, Szeged mezőgazdaságának monográfusa írta: „A dinnyeföld lehetőleg új törésű homokra került." 54 5 A friss törésű legelők évekig jó termést adtak. Tessedik Sámuel írta 1786ban: „Ama Török és Keresztény vértül imitt amott meghízott és 100 esztendőktűi fogva nyugodalomban állott föld, tsak tsekély munka és fáradsággal is a legszebb gabonát termette: a Paraszt tsak egyszer szántott, még is a legszebb búzát aratta ..." 54r > Igaz, Tessedik a békési, kötött talajú legelőföldek termőerejét ismerhette. Emlékezőink különösen a pusztai baromkutak környékét dicsérték, ahol az álláson a jószág mögtelekölte (trágyázta) a földet. A partos fekvésű földben rozst, burgonyát, dinnyét, a laposokon kukoricát, néhol búzát is termeltek. „Az erősebb gyöptörést öt-hat évig löhetött trágya nélkül használni." (Zádori István, Pusztamérges, 1897.) Az első telepeseknek kezdetben az állattartás: a baromfi- és birkatenyésztés, mellette a szarvasmarhatartás, borjúnevelés biztosította a megélhetést és az önellátáson felül azt a jövedelmet, amiből a bankkölcsönt, adósságot törleszteni tudták. Szinte minden pusztai telepes rá volt utalva, hogy piacra árut termeljen, különben földjén nem tudott tartósan megmaradni. Akiknek a puszta legroszszabb talajú része, a buckás homok jutott és abból is csak 5-10 holdat bírtak megvenni, azoknak az önellátásra is szűkösen futotta. Az ilyen homoki törpebirtokosnak nem sokáig volt maradása, amíg a táj futóhomokját, a filoxéra pusztításának tanulságából okulva, nem kezdték szőlővel beültetni. A megtelepülés ökológiai feltételei nagytáji alföldi összehasonlításban az átlagosnál rosszabbak, mostohábbak voltak, ezért jutott fontos szerephez a vizsgált folyamatokban az emberi tényező: a migrációban résztvevők munkavégzése, termelési tapasztalata. Ebben a tekintetben sokat jelentett a homokhátságihoz hasonló talajú földek - elterjedt szóhasználattal a futóhomok - művelésében használt eszközanyag és termelési gyakorlat ismerete. A szegedi földről, Dorozsma, Majsa, Kistelek, északnyugatra Vadkert, Kiskőrös, északon Kecskemét határából érkező parasztok rendelkeztek ilyen ismeretekkel, mivel szülőföldjükön hasonló földeket műveltek. Ez előnyükre vált az észak.-bácskai, Tisza melléki és tiszántúli feketeföldekről származó telepesekkel szemben. Erről a tényezőről a társtudományok (településtörténet, településföldrajz) kutatói gyakran megfeledkeznek, ezért is szükséges, hogy szerepét aláhúzzuk. Szeged városa 1852-ben tízezer, 1854-ben tizenkétezer hold kiterjedésű közlegelőjét adta 10, illetőleg 30 évi időtartamú haszonbérletbe. A többnyire homokos talajú legelőkre több mint háromszáz szegedi, kisebb részben do54 5 SZŰTS Mihály: Szeged mezőgazdasága. Szeged, 1914. 3) 6 Idézi: BALASSA Iván 1973. 465. 301
