Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)
IV. A MIGRÁCIÓ FŐ IRÁNYAI ÉS ÖSSZETEVŐI - 3. Állami telepítések Magyarországon
rozsmai, kisteleki, majsai parasztember áramlott, akik jó tapasztalatokat szerezhettek - nem sokkal az első kiskunsági puszták: Szentlászló és Pálos tagosítása előtt — a járásfölckk célszerű műveléséről. 54 7 A természetföldrajzi környezet és a közösség kölcsönhatásával, időben és térben sokrétű összefüggéseivel az utóbbi időben Viga Gyula foglalkozott. Elsősorban az észak-magyarországi régióban, valamint a Felföld és az Alföld népe közötti kapcsolatokban vizsgálta az ökológiai feltételeknek a műveltséget meghatározó szerepét. 54 8 Kutatásainak egyik lényeges következtetése — több etnológussal, etnográfussal egybehangzóan — az, hogy a táj és az ember kapcsolatrendszerének kulcskérdése az alkalmazkodás. A Duna—Tisza közi migráció elemzéséből magunk is erre az eredményre jutottunk. Kiegészítve azzal, hogy a Homokhátság parasztsága, miközben alkalmazkodott, alakította, élhető, megélhetést nyújtó környezetté is formálta a tájat. 54 9 Erre a VI. fejezetben még további példákat sorolunk fel. Az „alkalmazkodás kultúrája" egyébként vizsgálatunk egyik, továbbgondolásra érdemes „leágazása" lehet. A III. fejezetben bemutattuk, hogy a homokhátsági puszták felosztása hosszú évtizedekig elhúzódott, több helyütt, pl. Bugac, Orgovány, Páhi határában 1930-as években is parcelláztak több ezer holdnyi közlegelőt, illetve úri birtokot. Volt tehát megvásárolható föld, ami bizonyos mértékig levezette a táj relatíve elszegényedő parasztságának földéhségét. A pusztákon való földvásárlás újabb és újabb — ha nem is bőséges és nem minden, mezőgazdaságból élő család számára elérhető — lehetősége hozzájárult a táj településein meglévő társadalmi feszültség oldásához. Nem kívánjuk a tárgyalt folyamat társadalmi jelentőségét túlértékelni, de tartozunk annak a megállapításával: a Duna-Tisza közi közbirtokossági és uradalmi puszták 19-20. századi parcellázásának, zömmel paraszti birtokba adásának tulajdonítható, hogy erről a tájról nem volt számottevő az Észak-Amerikába való kivándorlás. A puszták befogadták a táj és néhol a peremvidék mezőgazdasági nép fölöslegének, elszegényedő parasztcsaládainak egy részét és éledehetőséget nyújtottak számára. 55 0 3. Állami telepítések Magyarországon A 19. század vége felé a földművelésügyi minisztérium és a kormány állam által támogatott telepítéseket kezdeményezett. Céljuk az egyes régiókban igen túlnépesedett és elszegényedett mezőgazdasági népesség földhöz juttatása volt. 1890-ben Temes és Krassó-Szörény vármegyében a Bega és a Temes folyó mel34 7 JUHÁSZ Antal 1980., 1989. 62-70. 34 8 VIGA Gyula 1999. 16-42. A kötet több tanulmányában foglalkozik e problémával. 34 9 NAGY Dezső 1956., 1971., JUHÁSZ Antal 1984., SZTRINKÓ István 1994. 33 8 RÁCZ István 1980. 302
