Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre (Szeged, Móra Ferenc Múzeum, Csongrád Megyei Levéltár, 2005)

III. A DUNA-TISZA KÖZI PUSZTÁK TELEPÜLÉSNÉPRAJZA ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETE A19. SZÁZAD KÖZEPÉTŐL AZ 1930-AS ÉVEK VÉGÉIG - B) A jászkunsági mezővárosok és falvak közbirtokossági pusztái - 1. Szentlászló - 2. Pálos és Csólyos

mórahalmi és királyhalmi kapitányságából származtak. Eladták pár holdas örökrészüket vagy túladtak tíz holdas városi haszonbérletükön és - mint az 1878-ban Tázlár pusztára elvándorlók — öt-hatszor annyi földet tudtak vásárolni a frissen tagosított homokpusztán. A 3275 kat. holdnyi Alsópáloson 1879-ben 74 családnak volt birtoka. Nagy József szegedi ügyvéd, a kecskeméti Muraközi József, a kisteleki Gyúgel János, a majsai Kertész János több száz holdat, némelyek 50-100, a legtöbben 30-40 187